Az 1.-es csapat eddző terme

- Aha... - nem úgy hangzott mint akit sikerült meggyőznie, viszont nem feleselt. Az hogy a másik tanítvánnyal mit művelt már egy jó ideje nem kötötte le a figyelmét, nem volt annyira oda a módszerekért
- Áh ő... akkor hosszabbítsam meg a kezemet he? - kérdezett rá, de akkor már a bábunál levő deszkát nézegette, hogy hogyan is kezdhetne bele
Mintha habozott volna, csak lassan szánta rá magát. De végül is ez nem egy varázserővel bíró kapuőr volt hanem egy deszka. Nem fog elmozdulni se védekezni se visszaütni...Tehát ismét összpontosított, felkészült, és ütött. De a láthatatlan erő szertefoszlott amikor elérte a deszkát így az csak megremegett
- Francba...

~Ez a gyerek... Fú el kell beszélnem azzal a tökfejjel... Csak nyugi csak nyugi majd belejön belégzés kilégzés~
-Az előbb azért gyakoroltál, hogy megtudd tartani az energia szintet emlékszel? Újra addig csináld amíg nem megy.-Mondtam aztán Gnarogra néztem azt hiszem vele most nincs semmi baj...~Ember alig várom, a harmadik koloncot akkor legalább már tudni fogom hogy rosszabb nem lehet.~Gondoltam magamban.

~ Hát jó.... legyen keményebb a dolog.... ~
*Aztán Gnarog folytatta a gyakorlást... Addig amíg nem megy? Teljes erőt vetett be... a bábú nem hogy felrobbant, de még Gnarogot hátra is lökte. Szegény Gnarog el is esett...*
-Na nézzenek oda, most megint fizethetek...

Bólintott, próbálta összeszedni magát. Újra próbálkozott, felkészült, összpontosított és lecsapott - semmi. ~Naneee... gyerünk már! Nyugi! Nyugi!~ Most megállt, szünetet tartott, megnyugodott, és újra. Reccsenés hallatszott és a deszka ketté tört. Végre

~Szép de én senkit sem dicsérek.~
-Folytasd!-Egészen eddig nem törődtem Gnaroggal de most elővettem. Oda sétáltam aztán megfogtam a ruhájánál fogva úgy rántottam fel a padlóról és még fel is emeltem.
-A kezed is rámehetett volna te barom!-Mondtam és elengedtem.-Legközelebb akkor robbantsd fel magad ha nem vagyok itt. Akkor legalább nem rám kenik a dolgot. Menny el kamikazénak ott nagyobb hasznodat vennék.

~ Mi a? ~
*A emster megrántottota, felemelte és jól ki is osztotta Gnarogot*
-Jólvanna.... majd legközelebb visszafogom magamat...
~ Szemét ~
*Aztán leült, egy kicsit pihenni. Nem mintha fájt volna valamije, de csak úgy. Gonoszan mosolygott. Na most lazsált rendesen, hátra is dőlt...*

El mosolyodott, végre sikerült neki. A mestere utasítására csak bólintott, és feltett egy deszkát, ahogy mutatta neki az előbb. Most jobban összpontosított, nem akarta feleslegesen pazarolni az energiáit, ahogy a harcművészetek többségében is aalap anyag. De ez most kicsit más volt, itt más erők mozogtak. És talán kipróbálhatna valamit, talán hozzátehetne mást is. Próbálta kizárni a környezetét, aztán felkészült és lecsapott. A deszka ismét ketté tört, de most kicsit finomabb volt a törés

-És mi lett volna ha most veszíted el a karod? Az már a múlt mi?-Vágtam még hozzá a költői kérdést aztán újra Keitarohoz mentem.
-Folytasd és ne felejtsd el a távolságot.-Mondtam aztán oda sétáltam egy másik bábúhoz és koncentráltam a kezem egyre fényesebben világított. Be hunytam a szemem.~Ok gyerünk menni fog.~Nyugtatgattam magam aztán kinyitottam a szemem és egy erős csapást mértem a mozgó bábúkra amikor egy síkba értek. Hármat félbe vágtam egyet pedig úgy behorpasztottam hogy az acél kettévált azon a ponton ahol a találat érte és egy szép nagy lyuk tátongott rajta.~Szép de múltkor 5-öt is szét ****** többet kéne gyakorolnom... Áhhh ez hogy került a fejembe~

-Maradt volna még egy karom... legfeljebb megkértem vola egy másik mágust, hogy teremtsen nekem egy másikat...
*Mondta, a végét elnevetve.*
~ Nam indegy, lazsálásnak vége ~
*Aztán felállt.... még maradt sok bábú... Hát Gnarog fejébe szöget ütött valami, így a bábútól eléggé távol állt.... *
~ Mégis mire készülök én? ~
*Gnarog energiát kocnentrált a kezébe, és valamilyen módon a kezéből az energiát a bábuba koncentrálta. Gnarog keze elkezdett füstölni, és halvány fény ment a kezéből a bábura. A bábú elkezdett rezegni, remegni, végül pedig felrobbant.*
-A p****ba! Már megint fizethetek! Mindegy...
*Egy másik bábun próbálkozott... Most ügyelt arra, hogy ne robbantsa fel. Most a bábú csak egyszerüen szétolvadt, és már nem bábú volt*
-Hogy az a.... mindegy...
*Mondta, és megállt gondolkozni*

Megvonta a vállát és feltett egy újabb deszkát, hogy a változatosság kedvéért össze törje. Remélte hogy ezt nem kell majd kifizetnie, mert akkor nem kis bajban lenne. Kifújt, és újra próbálkozott, most igyekezett gyorsabb lenni

Amikor már a nyolcadik deszka hullott két darabban a padlóra, ő is letette magát melléjük. Rá pillantott a társára, hogy megnézze mit csinál, aztán felsóhajtott
- Meddig kell még ezt csinálni? - nézett fel a tanárára

A fiút hagytam gyakorolni. Gnarog technikája eléggé meglepett sőt... Ilyen fiatalon nem szabadna tudnia ilyen pusztító erőt irányítani valami nincs rendben vele. Maradj nyugodt ha ki mutatom mit gondolok abból még bajok lesznek.
-Nocsak ahhoz képest, hogy nem érted az erő pontokat eléggé könnyen kihasználod. Végül is egy stréberből kinézem, hogy ilyen gyorsan el kezd szórakozni a természettel.-Hazudtam neki. Igazából még egy stréber sem a második nap jön rá hogy kell felszíni energiát használni. Megőriztem a nyugalmam így nem gyaníthat semmit. Sétálgattam a teremben miközben őket fürkésztem.
-Addig kell csinálni amíg a terem túlsó végéből is ketté tudod vágni.-Hangzott a válasz.-Ha unod akkor próbáld messzebbről mint egy lépés.

-Ja biztos...
*Mondta Gnarog, és folytatta a gyakorlást.*
~ Valami nincsen rendben velem.. Hogy hogy hirtelen ennyire megerősödtem? ~
*Mindent titok fed, de az biztos, hogy Gnarog egyszer nagy hasznát fogja venni az egyre növekvő hatalmának. Végül is, most egy kicsit lejjebb vett.... Elvégre, nem akar mégegy bábút elolvasztani, vagy felrobbantani. De azért jobb lesz odafigyelni. Gnarog jövője felhős, és ki tudja hogy mi lesz vele*

Sóhajtott és megrázta a fejét, de mégis felkelt és most egy lépéssel távolabbról próbálkozott meg. Három deszkát tört el egyre egyszerűbben, akkor pedig még egy lépéssel távolabbról próbálkozott. Az első két próbálkozása nem sikerült, de a harmadik igen. Még két sikeres félbe törés és a deszkák elfogytak
- Eh... ennyi elég volt? - dobbantott a lábával kényelmetlenül - ő... van itt valahol ő... ki kellene mennem... és éhes is vagyok...

-Jól van. Folyosó végén. Majd látod a táblát.-Mondtam és összeszedtem a törött deszkákat.-Ha kajás vagy akkor menj le a boltba.-Mondtam és a deszkákat betettem egy dobozba.-De ne időz sokat ilyen könnyen nem úszod meg.-Fejeztem be majd a ládából elővettem egy fém rudat magamnak fel hajítottam a levegőbe és az ujjammal elkezdtem lebegtetni a majdnem 10 kilós vasat.

*Az edzés nem merítette ki Gnarogot, de már-már untatta.*
-Na jó, én kimegyek egy kicsit a friss levegőre...
*Mondta Gnarog, majd indult. Az edzőteremből kifelé, utána az épületből kifelé... Amint kiért, jó nagyot szippantott*

Tch... ~bolt he? na ezt hogyan oldom meg...~
Ott hagyta az edzőtermet és elindult megkeresni az illemhelyet

//lök//

Megvártam amíg Gnarog kimegy aztán halkan sóhajtottam.
-Na mindegy.-Mondtam és vissza tettem a ládába a rudat aztán gondoltam egyet kinyitottam az ablakot és felugrottam a tetőre és el kezdtem napozni. Elővettem egy könyvet a táskámból és elkezdtem olvasni.
-Na végre én is kapok pihit. Remélem nem sietnek vissza.

*Gnarog ideérkezik. Nem tesz semmit, leül, és várja hogy történjen valami*
~ Hejj-hejj, vajon most mi fog történni... ~
*Gondolja*

Ahogy az ajtó elé értem egyből benyitottam az első ember akit megláttam Gnarog volt... és nem edzet. Gyorsan oda mentem hozz.
-Gnarog baj van. Veszélyben vagytok...-Kezdtem bele majd folytattam is.-Besurranók kerültek a falakon belülre. És ellopták az újoncok adatlapjait. Tehát képesek alakot ölteni és akár te képed is felvehetik. És azt gondolom tudod hogy szeretik kivégezni azokat akiknek megvan az alakjuk, hogy kisebb legyen a lebukás veszélye. Eddig világos?-Kérdeztem közben méregettem nem voltam biztos, hogy az igazi Gnaroghoz beszélek hisz ki tudja.

-Értem értem... szóval a gyáva utat válasszák. Mit tehetünk? Hogyan öljük meg őket, amikor azt se tudjuk hogy ki a közénk való, és ki az ellenség?
*Kérdezte Gnarog kétségbeesetten. Az egyik fele alig várja a harcot, hogy az ellenséget megölhesse, a másik fele viszont erősen aggódik. Vajon melyik fele lesz az erősebb?*

-Nahát épp ez az. Például én sem nagyon tudnám eldönteni, hogy barát vagy vagy ellenség. Mutasd meg az utolsó dolgot amit mutattam.-Mondtam és végig néztem rajta újból.~Még szerencse, hogy az adat lapon nem szerepelnek a megtanult technikák.~Gondoltam magamban.

-Hááát, mutatni nem tudom, de el tudom mondani.... egy botot adtál nekem hogy lobbantsam lángra és dobjam el Keitaronak, majd ő rúgja el, én pedig oltsam ki... Valami ilyesmi volt...
*Gnarog remélte, hogy beszéde elég hihető, és a mestere rájön hogy ő barát, és nem ellenség*

Bólintottam majd az ajtó felé fordultam.
-Keresd Keitarot és mond el neki a történteket mielőtt túl késő, ha furcsán viselkedik akkor ne kockáztass kérdezd bármiről amit mindketten tudtok vagy nem tudom.-Mondtam és már ki is futottam az ajtón és el kezdtem keresgélni hátha találok valakit aki furán viselkedik.

-Ööö, okés... meglesz...
*Majd Gnarog is elindult kifelé*