A 2.-es csapat edző terme

Itt zajlanak az edzések nagy része. Csakis az kettes csapat használhatja a termet kiképzés céljára ha nincs egy csapat tag sem a szobában a belépés tilos.

Mikor Ashi beért az eddzőtermükbe körülnézett, hogy van e ott valaki, majd ha teljesen üres volt, odaállt az egyik bábúhoz. ~ Régen használtam már a képességem, meg kéne nézni, hogy tudom-e még használni. ~ S ezzel a lendülettel indított egy kisebb lökéshullámot, amely két bábút egyszerűen kitört a helyéről. ~Hmm, többet kéne gyakorolnom, eléggé berozsdásodtam, sebaj, majd az újoncok bemozgatnak csöppet, legalábbis remélem, hogy nem kell mindent a szájukba rágni. ~ Majd keresett egy üres sarkot s leült oda majd arcába húzta a csukjáját és megpróbált aludni egyet.

Épp az edzőteremhez repültem, amikor ellenőriztem, hogy a Hakamát, Git elhoztam-e. Chobi óvatosan szállt, amikor ezt tettem. Az érkezésünk után megdicsértem a madarat, hogy milyen szépen landolt, majd egy kis simogatás után a dolgára küldtem. Besétáltam az öltözőbe, és átöltöztem, utoljára két hete vettem fel még hétvégén a Shinjinbukai család parkettás termében. Mindig is utáltam a Git, de most muszáj eltűrnöm, ezt még Gréta néném is megköveteli. A Dojo-ba való vonulás előtt a szertárba igyekeztem, és megkerestem a Shinaimat, valamint a páncélzatot. Reméltem, hogy nincs semmi szeg, vagy rajztű eldobva a földön, mert mezítláb szaladtam –hideg volt a járólap. A terembe érve meghajoltam megszokásból, hogy tiszteletet megadjam a helyiségnek.
Ezután a piros vonal mellett felsorakoztam, majd a sarkamra ülve elrendeztem a páncélt jobb oldalon, baloldalra a kardot raktam tradicionálisan. Előkészítettem a páncélt, s elindultam bemelegíteni. Néha-néha megneszelte a fülem, hogy valaki horkol, de azt hittem képzelődtem. A test teljes bemelegítése fél óráig tartott, majd odamentem a géphez, hogy állítsak rajta, és egy kék hologram jelent meg, ami minden ütése fáj. A fájdalom forrása nem a hologram okozza, hanem a teremben teli rakott érzékelők, amik fájdalomkeltő lézereket lőnek. Szépen bevonultam a küzdőtérre, és páros gyakorlatokat csináltunk egymáson hol támadó, hol védekező, hol ellentámadó mozdulatokkal.
…

Ashi felébred, majd lassan feltápászkodik a földről, észreveszi, hogy Weiss ugrál össze-vissza. Miután feltápászkodott és kinyújtózott, kikapcsolta a szerkezetet és megszólalt:
- Hát te meg mit csinálsz, azzal semmire nem mész, maradj inkább a jó öreg bábúknál, ez az izé csak kifáraszt, a bábúkon meg tudod fejleszteni a technikáidat - majd odasétált az egyik bábúhoz és az enyik tőrével vágott hármat, amitől a bábó hármom darabra szakadt, majd ismét megszólalt: - Inkább próbáld meg ezt. -
Aztán leült és nézte a fickót.

- Ez nem illendő, vártad volna meg, hogy a gyakorlatot befejeztem volna. Meg egy mozdulatlan célpont nem igazán jelent nagy problémát. Még vissza se üt…
Előhúztam a katanámat, és a helyére raktam a shinaimat. A bábu elé álltam kamaéba (kendós felállás), majd egy hangos Kiáj (üvöltés) után felülről-alulra kettévágtam a bábut, s ugyanazzal a lendülettel srégen elvágtam. A négy darabegymáson elcsúszva szétesett. Elmosolyodtam, és visszaálltam Kamaéba, majd a balkezembe vettem fogva a penge lap részét jelezve, hogy elraktam.
- Tudsz valami jobbat?

- Hmm, rendben van, holnap folytatjuk, gyakorolj még ha akarasz. - Ezzel kilépett az ajtón és elindult a háztetőkön(!). Közben nézelődött, hogy hol tudna kicsit egyedül lenni. Ahol talál egy üres helyet, esetleg fát oda leül és elővesz egy kis tenyér méretű könyvet, majd elkezdi olvasni.

~ Mi ez a hirtelen döntés? És miért megy el? ~ gondolkoztam el rajta, majd egy kis bűntudattal leültem a dojo szélére, és a sarkamon ülve elkezdtem meditálni. Pár prec múlve felkelltem és elkezdtem a felemás korláton akrobatizálni, de igencsak bemelegítésszerűen. Majd a terem egyik fele ki volt alakítva egyfajta akadály pályának, amit szerintem Ashi imád. Tele van mászkálással, ugrással, bukfenccel, különböző logikát igénylő akadályokkal. //Hasonlít a Parkerek "edzőterméhez".// Elindultam volna, amikor jobban megtekintettem magamnak a pálya egy részét. Különbőző állomásai vannak. Az első cölöpökön kellett lépdelni, mi leginkább a szél idomároknak a legkönnyebb. A második mozgó, tompfa karú bábúk sűrű sokaságán kell túljutni. A harmadik egy mozgó félgömb szélén kellene harcolni engyensúly megtartással, ami nem könnyű a mozdulatok gyakorlása esetén. További szakaszok... Mindegyik szakasz között vagy falmászással, vagy tömböket kell átugrálni... ilyesmiken kell átjutni, hogy elérkezz egy-egy szakaszhoz.

Egyszercsak egy kezet veszel észre a válladon, Ashi volt az. - Na mi az, miárt állsz csak úgy? - Kérdezte megszokott monoton hangján, majd végig ugrált az egészen és intett Weissnek, hogy jönnön ő is.

Luuna a séta végeztével vissza indult a fő épület irányába, hiszen volt egy találkozója a 2. számú csapattal. Furcsának találta hogy míg ő akár egy tanítványnak is örülne ha lenne, Ashi vele szemben már az egyet is sokallja. Luuna nem tudta hogy nem csak Ashi az egyetlen aki így áll hozzá a diákokhoz. Ha tudná akkor talán át kellene értékelnie az akadémia "tanári karáról" alkotott véleményét. Hasonló gondolatokkal járta a fő épület folyosóit és az egyik sarkon majdnem el is tévedt, de aztán az egyik ajtó mellett meglátta a táblát: "Edzőterem II". Megállt előtte és joggal tette fel magában a kérdést hogy egy újonc diák úgy értelmezné hogy 2-es csapat edzőterme vagy 2-es számú edzőterem? Néha elgondolkodtatták a kétértelmű útba igazítások. Végül kopogtatott

Kicsit elgondolkodtam, hogy mi lehet a csel a cölöpök mezőn. Majd amikor elszántam volna magam kopogást hallottam. A Gimet visszavettem rendesen útközben, és ajtót nyitottam. Egy figyelemre méltó nőt pillantottam meg, akiről egyből levontam, hogy tanár lehet. Hiszen más felnőtt mit keresne itt?
- Tessék, jöjjön be. - a kedves gesztus után becsuktam az ajtót, miután ő már bejött, és mentem vissza az akadály pályához gomboccal a torkomban.
~ Remélem nem lesz semmi maradandó sérülésem, főleg nem ágyék tájon...

Mikor észrevette Luunat gyorsan visszaugrált, majd mondta Weissnek, hogy próbáljon meg végigmenni az első szakaszon. - Üdv Luuna, nos, hogy döntöttél? Feltételezem ezért jöttél, vagy legalább is szétnézni - Ismételten a megszokott monoton hagján beszél. Majd ránézett Weissre hogy hogy áll, vagy éppen hogy nem áll.

Óh... köszönöm - lepődött meg a diák udvariasságán és alig észrevehetően meghajlott felé
Ez valóban meglepő volt, általában nem foglalkoztak fele vagy kinevették a háta mögött. Egyszer még egy halott fehér galambot is az ajtójának dobtak. Örült hogy a fiú pozitívan állt hozzá
- Meglátom miben segíthetek - válaszolta Ashinak, ahogy beljebb lépett. Kicsit a levegő mintha nehezebb lett volna a teremben amióta megérkezett

Végre a "START"-hoz álltam, de elfogott a rossz érzés. Tudtam, hogy van valami csapda. Egy nagy sóhaj után megindultam. A cölöpökön futva észre vettem, hogy nem mindegyik ugyan akkora, sőt, volt amelyik még le-fel mozgott, volt amelyik csupán lesüppedt.
Az egyik oszlop sor előre teljesen eltűnt, pedig a bal lábammal a sorban levő egyik cölöpre léptem volna. Mielőtt gond lett volna jobb lábbal elrugaszkodtam, és a résen keresztül lendülve kezeimmel támaszkodtam egy-egy cölöpön, és szépen vissza zökkentem a futásba. Már most csapdák voltak előttem, pedig az első szakasz első felét teljesítettem csak.

- Nos talán ki is próbálhatnál valamit, hogy mit tudsz tanítani neki. - Várt egy kicsit hátha mondd valamit, majd ha nem, akkor oda ment Weisshez és mondta: - Luuna segít a 2-es csapat képzésében, szóval én most hátralépek és csak megfigyelő leszek, meglátjuk mit tud egy "egyszerű" harcosnak tanítani a mágiáról. - Majd Ashi leült az egyik székre és figyelte mit csinálnak. ~ Remélem van haszna, hogy idehívtam és nem csináltam neki egy fölösleges utat ~

- Nahát - kuncogott - hadd fejezze be a fiú
Nem akarta félbe szakítani mert látta hogy Heros éppen elkezdett gyakorolni egy kis pályán, és kicsit kíváncsi is volt hogyan boldogul. Türelmesen meg várta amíg a fiú végzett és csak akkor lépdelt közelebb
- Nos... nem vagyok tapasztalt oktató de ha kívánod megpróbálok segíteni a magam módján

Futottam kissé lihegve, majd megpillantottam, hogy vízszintesen jobban kiálltak a többi felett egymagasságba. Számítottam rá, hogy most lesz a következő csapda,de nem sejtettem semmit öszintén szólva. Először úgy gondoltam, hogy átugrom, de mi van, ha pont utána van egy szakadékszerűség...
Ráléptem a szokatlanul magasabb cölöpökre, és a cölöp sokaság elkezdett hullámozni, akár a tenger. Nehezen, de alig sikerült tartanom a tempót. A hullámzásokat figyeltem, és majdnem eljutottam a végére, amikor a végén szinte az összes cölöp - egy kivételével - le kezdett süppedni "I. SZAKSZ CÉL"-tól a "START"-ig. Amíg ki tudtam használni az utat futottam, majd amikor kellett felugrottam, és a megmaradt cölöp segítségével átlendültem az "I. SZAKSZ CÉL"-ba. Boldog voltam, hogy sikerült, de amikor az utolsó is lesüppedt, az egész kautikusan feljött más-más időben. Én csak nagy szemekkel néztem.
- Ugye nem kell vissza mennem...

Ashi nézte, ahogy Luuna türelmesen várta, hogy a fiú befejezze, majd megszólalt: - Weiss, abba hagyhatod, inkább figyelj Luunára. - Majd ismét csak nézte, illetve hallgatta őket.

Figyelmesen nézte végig Heros gyakorlatát. Véleménye szerint a fiú jól csinálta, és észre vehetően sok gyakorlat állt a háta mögött. Luuna biztos volt benne hogy ez Heros előnyére válhat. Bár érezte a keveredő affinitását a fiu mégis harcművészetet tanult és ahogy tűnt fejlesztette is magát. Luuna emlékezetébe bevillant hogy a legtöbb harcművészetben az elme edzését is fontosnak tartják, amiben ő talán segítséget Herosnak. Varázslatok ellen a szívós elme és mozgékonyság többet érnek mint egy acélpenge. Megvárta tehát a fiút hogy végezzen a gyakorlatával

A gyors, apró lélegzet vételeket felváltotta a lassú, nagy lélegzet, majd kiegyenesedve nagyot fújtam.
~ Ashinál hogy-hogy nem aktivizálódott a gépezet? Ez nagyon furcsa, talán a Központi kompjuter az oka, végül is én állítottam be, hogy a megszokottnál nehezebbet szabjon ki rám...
Szépen leléptem a pódiumszerű "II. szakasz START" feliratú ponttól, és A felnöttekhez igyekeztem, mégha annyira nem tűnt fel, hogy kissé gyorsan gyalogolok. Megálltam Luuna tanárnő előtt és vártam mit fog mondani.
- Tessék...

- Látom az erőnléteden sokat dolgoztál - dicsérte meg a fiút amikor úgy látta hogy kifújta magát - Ezzel kapcsolatban inkább te adhatnál tanácsokat nekem - nevetett halkan - én máshonnan közelítem meg az edzést. Mond, a harcművészet amit használsz mennyire befolyásolja a szellemi erődet? Ha érted hogy mire gondolok

Elkezdtem vakarni a fejemet, mert a kérdést nem éppen teljesen értettem.
- Hát a harc stílusom leginkább kiegyenlíti a szellemi erőmet a fizikaival. Akkor látom, hogy a lélekenergiám stabil, és növekszik, amikor edzés után meditálok budha meditációban. Az elmémben megjelenik a belső Chi és a kavargás során megláthatom mennyire vastag, élénk stb. az szerint tudom lemérni mennyit is fejlődtem. Amikor a szellemi erőm túl lépi a korlátot, akkor kicsit be is lobbanok szó szerint, persze csak az érzéseim hatására, ami nagy gáz, főleg a tűz idomárok között.
Megeredt a nyelvem, pedig nem kellett volna, túlsok információt mondtam, talán pár szót fel sem fogott a hadarás miatt, vagy csak egyszerűen olyan szavakat használtam, amik nem hétköznapiak.
~ Ezek szerint a mágiába jártas, eelfogadnék pár tanácsot, hiszen mágia ellen nincs más eredményes, kényelmes fegyver, mint maga a mágia, vagy tévedek...

Lehet, hogy Luuna nem értette a hadarás miatt, de Ashi hallotta és meg is értette, ez már kezdte érdekelni, úgyhogy közelebb lépett és várta Luuna válaszát. ~ Erre kíváncsi vagyok, azért remélem nem szó szerint értette... Mert az nem túl kellemes ha csata közben egyszer csak lángra robban a társam...~

- Rendben - komolyodott el és a szemeit lehunyta - azt hiszem érteni fogod amit most mondok. A testi erőd ugyebár az izmaid ereje és tűrőképessége, ettől fejlődik az ellenálló képességed a betegségek és a szélsőséges időjárással szemben, ettől leszel gyorsabb és erősebb. Míg a szellemi erőd többek között a koncentrációdat, az akarat erődet és az ítélőképességedet befolyásolja. Ezek amik egy harcművész számára a legfontosabbak, legalább is általában. A fegyvermesterekkel ellentétben viszont több figyelem jut a szellemi erőnek ami elsődleges ahhoz hogy ellenállj a mágiának és démoni erőknek. A sötétség hatalma ami a védett poliszok határain kívül vár leginkább ebben rejlik, erős szellemi erő nélkül nagy veszélynek vagy kitéve. A sötétségnek megszámlálhatatlan formája van, de az igazi erőssége a képesség hogy az emberek elméjét támadja meg és bomlassza. Ha a szellemi erőd elbukik a tested is cserben hagy
Itt szünetet tartott hogy Heros jól átgondolja a mondottakat, majd hozzátette
- Ha szeretnéd megmutathatom milyen egy támadás az elméd ellen

~ Az ilyen dolgoktól már megfájdul a fejem ~ Ashi észrevétlenül lelépett egy sétára, esetleg egy kis eddzésre a parkba.

[i]~Furcsa mennire egyet értünk...[/i]
Fontam össze a karomat a mellkasom előtt, majd elmosolyodtam.
[b]- Megértettem.[/b] -fejeztem ki magam egy szóval.
Kicsit félre néztem és láttam, hogy a napfény kezdett elfakulni a teremben. Felhők gyülekeztek, lehetséges, hogy az erejét gyűjti Luuna kisasszony, vagy csupán véletlen egybe esés.
-[b] Legalább tapasztalok egy mágia támadást, túlzottan ne kíméljen kisasszony.[/b]
Mivel számítottam a támadásra, így kissé hunyorogni kezdtem, némely izmom berándult, és vártam a borzalmat.