A 2.-es csapat edző terme

Ashi nézte, ahogy Luuna türelmesen várta, hogy a fiú befejezze, majd megszólalt: - Weiss, abba hagyhatod, inkább figyelj Luunára. - Majd ismét csak nézte, illetve hallgatta őket.

Figyelmesen nézte végig Heros gyakorlatát. Véleménye szerint a fiú jól csinálta, és észre vehetően sok gyakorlat állt a háta mögött. Luuna biztos volt benne hogy ez Heros előnyére válhat. Bár érezte a keveredő affinitását a fiu mégis harcművészetet tanult és ahogy tűnt fejlesztette is magát. Luuna emlékezetébe bevillant hogy a legtöbb harcművészetben az elme edzését is fontosnak tartják, amiben ő talán segítséget Herosnak. Varázslatok ellen a szívós elme és mozgékonyság többet érnek mint egy acélpenge. Megvárta tehát a fiút hogy végezzen a gyakorlatával

A gyors, apró lélegzet vételeket felváltotta a lassú, nagy lélegzet, majd kiegyenesedve nagyot fújtam.
~ Ashinál hogy-hogy nem aktivizálódott a gépezet? Ez nagyon furcsa, talán a Központi kompjuter az oka, végül is én állítottam be, hogy a megszokottnál nehezebbet szabjon ki rám...
Szépen leléptem a pódiumszerű "II. szakasz START" feliratú ponttól, és A felnöttekhez igyekeztem, mégha annyira nem tűnt fel, hogy kissé gyorsan gyalogolok. Megálltam Luuna tanárnő előtt és vártam mit fog mondani.
- Tessék...

- Látom az erőnléteden sokat dolgoztál - dicsérte meg a fiút amikor úgy látta hogy kifújta magát - Ezzel kapcsolatban inkább te adhatnál tanácsokat nekem - nevetett halkan - én máshonnan közelítem meg az edzést. Mond, a harcművészet amit használsz mennyire befolyásolja a szellemi erődet? Ha érted hogy mire gondolok

Elkezdtem vakarni a fejemet, mert a kérdést nem éppen teljesen értettem.
- Hát a harc stílusom leginkább kiegyenlíti a szellemi erőmet a fizikaival. Akkor látom, hogy a lélekenergiám stabil, és növekszik, amikor edzés után meditálok budha meditációban. Az elmémben megjelenik a belső Chi és a kavargás során megláthatom mennyire vastag, élénk stb. az szerint tudom lemérni mennyit is fejlődtem. Amikor a szellemi erőm túl lépi a korlátot, akkor kicsit be is lobbanok szó szerint, persze csak az érzéseim hatására, ami nagy gáz, főleg a tűz idomárok között.
Megeredt a nyelvem, pedig nem kellett volna, túlsok információt mondtam, talán pár szót fel sem fogott a hadarás miatt, vagy csak egyszerűen olyan szavakat használtam, amik nem hétköznapiak.
~ Ezek szerint a mágiába jártas, eelfogadnék pár tanácsot, hiszen mágia ellen nincs más eredményes, kényelmes fegyver, mint maga a mágia, vagy tévedek...

Lehet, hogy Luuna nem értette a hadarás miatt, de Ashi hallotta és meg is értette, ez már kezdte érdekelni, úgyhogy közelebb lépett és várta Luuna válaszát. ~ Erre kíváncsi vagyok, azért remélem nem szó szerint értette... Mert az nem túl kellemes ha csata közben egyszer csak lángra robban a társam...~

- Rendben - komolyodott el és a szemeit lehunyta - azt hiszem érteni fogod amit most mondok. A testi erőd ugyebár az izmaid ereje és tűrőképessége, ettől fejlődik az ellenálló képességed a betegségek és a szélsőséges időjárással szemben, ettől leszel gyorsabb és erősebb. Míg a szellemi erőd többek között a koncentrációdat, az akarat erődet és az ítélőképességedet befolyásolja. Ezek amik egy harcművész számára a legfontosabbak, legalább is általában. A fegyvermesterekkel ellentétben viszont több figyelem jut a szellemi erőnek ami elsődleges ahhoz hogy ellenállj a mágiának és démoni erőknek. A sötétség hatalma ami a védett poliszok határain kívül vár leginkább ebben rejlik, erős szellemi erő nélkül nagy veszélynek vagy kitéve. A sötétségnek megszámlálhatatlan formája van, de az igazi erőssége a képesség hogy az emberek elméjét támadja meg és bomlassza. Ha a szellemi erőd elbukik a tested is cserben hagy
Itt szünetet tartott hogy Heros jól átgondolja a mondottakat, majd hozzátette
- Ha szeretnéd megmutathatom milyen egy támadás az elméd ellen

~ Az ilyen dolgoktól már megfájdul a fejem ~ Ashi észrevétlenül lelépett egy sétára, esetleg egy kis eddzésre a parkba.

[i]~Furcsa mennire egyet értünk...[/i]
Fontam össze a karomat a mellkasom előtt, majd elmosolyodtam.
[b]- Megértettem.[/b] -fejeztem ki magam egy szóval.
Kicsit félre néztem és láttam, hogy a napfény kezdett elfakulni a teremben. Felhők gyülekeztek, lehetséges, hogy az erejét gyűjti Luuna kisasszony, vagy csupán véletlen egybe esés.
-[b] Legalább tapasztalok egy mágia támadást, túlzottan ne kíméljen kisasszony.[/b]
Mivel számítottam a támadásra, így kissé hunyorogni kezdtem, némely izmom berándult, és vártam a borzalmat.

- Nem akarok ártani... ezért muszáj óvatosnak lennem - mondta halkan - ezért a bocsánatodat kérem hogy vissza fogom magam...
Ez után elhallgatott és mozdulatlanul állt mintha a gondolataiba mélyedt volna. Bármi is volt az oka a kinti időjárásnak, odabent lassan néma csend ülte meg a helyiséget és mintha a levegő is egyre fojtóbbá vált volna. Aztán szél susogás hallatszott, de semmi légmozgás nem történt ezzel egy időben. Végül a susogás mintha rendezettebbé vált volna, mintha sokan suttogtak volna egy idegen baljós nyelven, sőt néha-néha Luuna hangján más szintén érthetetlen szavak is belevegyültek bár ő nem beszélt: ajkai nem mozogtak. A szavak egyre szaporábban járták át a termet és egyre hangosabban fecsegtek és a szellő hirtelen tomboló viharba csapott át. A hangok fülsiketítőek voltak a szél zúgott és Luuna kiáltásai parancsolón harsogtak maga mögé utasítva a többit. A levegő fojtogató és forró volt, félhomály uralkodott és az teremben lévő tárgyak kezdtek elmosódni és Herost mintha fáradtság kezdte volna kerülgetni. Mintha minden körülötte ellene fordult volna, hogy az őrületbe kergesse és térdre kényszerítse. Megélt rossz emlékek, csalódások, és félelmek hirtelen eszébe jutottak. A zűrzavarban egyedül Luuna volt mozdulatlan és változatlan, egy afféle biztos középpont - akár egy vihar szeme. Ha megpróbált ellen állni az ismeretlen erők is mintha még jobban igyekezték volna megtörni. Mégis hirtelen mintha hosszú gyötrelmes napok értek volna véget a fenyegető erők engedtek és a "vihar" elült. Odakint az ég még mindig felhős volt, de sokkal barátságosabb az előző perc halvány emlékeinél, szinte bátorító és éltető

Láttam, hogy Luuna tanárnő nagyon koncentrál, későbbi eredményeként elkezdett bizseregni az agyam, majd egyre jobban fájni, mint akár az áramkörökben létre jővő zárlat. éreztem, hogy a lábaim kezdenek görcsösödni, a kezeim is pár perc múlva. Majd úgy éreztem, hogy testem minden pontjába egy-egy tűt szúrtak volna. Hallottam egy csomó hangot, ismerőset, mintha már éretem volna valakin ilyesmit.
Egy régi palotában találtam magam. Mindenesetre ez biztosan a fejemben játszódik. Végig gyalogoltam egy folyosón, amjd sikítást hallottam, elkezdtem futni. A folyosó végén egy ajtót találtam, amit kénytelen voltam betörni.A szoba falait, ablakát, s ajtaja előtt kék láng izzott. Mindent nem láttam egy démoni alak háta miatt, s az aikor megfordult megláttam magam, amikor még 8 éves lehettem. A szörny mögött egy öregembert láttam félájultan, a többiek pedig rettegtek. Beakartam menni, de a lángok nem engedték. Kezdett táfagyni a akrom, amikor átnyultam, ellenkezője volt az igazi tűznek. Annyit láttam még, hogy a nőnek, ki holló fekete hajú gyönyörűség haalmas fájdalmai voltak, akár nekem, vagy még rosszabbak. Ahogyan a szörnyeteg egyre jobban rám figyelt egy hátra fele lépést tettem, és ekkor kikerültem az álomból.
Azt vettem észre, hogy a földön fekszem, áram fut végig a testemen, és kész lettem volna elüvölteni magam, de nem tettem.
~Hát em kegyelmez, ebben nincs irgalom... - gondoltam magamban, majd minden fájdalom kezdett tompulni.

Luuna szemei fel pattantak és ijedten nézett körbe a teremben Herost keresve. Hibázott, ahelyett hogy vissza fogta volna magát a támadása kicsúszott a kezéből, túllőtt a célon. Végre észre vette a földön fekvő fiút és egy pillanatra az elvesztette az egyensúlyát, megrémült hogy esetleg kárt okozott benne
- Ó nem...
Oda sietett hozzá és letérdelt mellé, megnézte és kezét Heros homlokára tette. Megkönnyebbülten sóhajtott és levette a köpenyét hogy a fiú feje alá tegye
- Sajnálom... - szólította meg lesújtottan és kezét most a vállára tette - hibáztam...
Szégyellte magát az esetért, talán mást kellett volna mutatnia neki. Ha Heros kinyitotta a szemét Luuna félre nézett és a szemeit lesütötte

Egy kis fejfájás után észre vettem, hogy a fejem egy összebugyolált köpenyen fekszik. Elfordítottama fejem, és láttam, hogy szégyenkezik az incidens miatt a kedves személyiségű tanárnő. Elmosolyodtam, majd próbáltam szólni.
- Ta...taná... tanárnő! - egyik szemere hunyorogtam, még enm mult el minden fájdalom, ezért is mökögtem. - Nincs sem-semmi baj. - Megfogtam Luuna kisasszony kezét. - Nincs gond, egy szellemi sérülést jobban ki tud használni egy mágus, van ez így. A lelki sérülés mély, de... de meg kell próbálnom legyőzni, hogy ne-ne legyen később nagy gond vele. Remélem segíteni fog ön, és Ashi-san is. Nyugodjon meg. Katona dolog. Bármi baj is történik mindig fel kell állni, és küzdeni. Hasra fordultam, és próbáltam felkellni, de elég nehézkesen, darabosan ment. Amikor felkelltem a lábam rogyasztott volt, és a karjaim lógnak, valamint a hátam görnyedt. a tekintetem, még mindig a tanárnőt pásztázta mosollyal és fél szemmel.

Némán süllyedt a földre és próbált nem magába fordulni, elvégre a fiú vigasztalni próbálta. Nem akarta hogy míg ő ártott valakinek ő szoruljon vigaszra, hiszen a hasonló hibákra nagy az esély. De ettől még nem derült fel a kedve, össze szedte magát hogy rá nézzen fiúra és ismét sóhajtott, de nem tudott felelni. Amikor Heros megpróbált felkelni nem állította meg, helyette segített neki ha engedte

Nézte ahogy előtte állt és rá mosolygott és bár ő nem mosolygott vissza az arca megnyugodott
- Tudom hogy igazad van - szólalt meg nyugalommal a hangjában, és levonta a tanulságot - de az ehhez hasonló varázslatok veszélyesek mert könnyen kicsúszhatnak az irányítás alól. Sokkal óvatosabbnak kellett volna lennem, mert az ilyesmi általában nem bemutatásra való...

- Igaz, ami igaz. ismerned kell a korlátaidat, hogy felül múld. És ha van is ilyen, az nem baj. Ami nem öl meg az csak megerősít. És a fekete mágia köztudottan nem csak segít az ellenfeled ellen, hanem meg is öli az áldozatát. A fehér mágia, csupán felerősít, stb. - kiegyenesedtem, és a falnak támaszkodva leültem, hogy pihenjek egy kicsit. - Valamint élesben jobb, ha hatásos a mágia, minthogy hasztalan legyen. Akkor már normális arckifejezést tudtam produkálni fájdalom mentesen. Szerintem mára elég ennyi... Ha megkérhetném, lehetséges lenne, hogy nekem plusz órákat adjon Ashi mellett?

- Ez nem egyszerű fekete mágia - sóhajtott, és magyarázni kezdett - a tűz a szél a víz és a föld... a négy elem a változatos testi sérüléseket okozza. A sötétség viszont a démonok és árnylények fegyvere, ezért is inkább a lelket támadja. Sokkoló és meglepő tud lenni, azt hiszem néha még a használóik számára is...
Elhallgatott és le nézett az üldögélő fiúra, mintha azt próbálná megfejteni hogy mi járhat a fejében. Ismét körbenézett, és a tekintete a köpenyén állapodott meg. Oda sétált és felvette, kicsit meg porolta és vissza vette
- Ez talán sok is volt mára... - válaszolta kis keserűséggel a hangjában - ha szeretnéd továbbra is szívesen próbálok segíteni...
Ismét oda ment hozzá és egy kis pénzt vett elő és nyújtott oda
- Azt hiszem nem tudlak ezzel kárpótolni, de jobb lenne ha ennél valamit - ha Heros tiltakozott akkor hozzá tette - ugyan már... sok össze gyűlt mert nem nagyon költekezek szóval emiatt ne aggódj, néha csak osztogatom éhes diákoknak... és tanároknak akik otthon felejtik az erszényüket - nevetett halkan - Az ételtől erőre kapsz kicsit ha el akarnál menni a barátaiddal valahova még a délután
Ha tehát el fogadta meg fordult és elindult az ajtó felé

- Hm... ezekszerint nem csak én vagyok pénzes zsák. A Shinjin Bukai családhoz tartozom, hetente küld a néném pénzt. Már én se tudom mire felhasználni... - elmosolyodtam, és fel akartam kellni, de nehezen ment. - Megkérhetném, hogy ki kisegítene az épületen kívülre?

***Segítség nélkül
Faltól falig gyalogóltam fél órán keresztül, ami egyszerű 5 perces dolog lenne, ha teljesen jól lennék.
Csobi meglátott, és már alám is csusszant.
- csak menjünk a kollégiumban, rám fér az alvás.
Ezzel el is repültünk a kollégium felé.

***Segítség esetén
Kivánszorogtunk nagy erőlködéssel, majd Csobi megijedt és el akarta távolítani éles karmával Luuna tanárnőt.
- Chobi elég! - üvöltöttem rá a madárra, ami hirtelen nyugodt formában állt. -Köszönöm!
A madár szépen leült a földre és a hátát mutogatta. A tanárnő szépen ráfektetett hassal és én szépen illendően elbúcsúztam, mégha alig lehetett hallani. Egy apró intés után kimondtam az indulásra való szót.
- Jep-jep...
Csobi már repült is, de ovatosan repült, hogy le ne essek, mert elég gyengén kapaszkodtam.

- Óh rendben...
Vissza hajolt Heroshoz és lassan felsegítette, majd el indult vele kifelé az épületből. Kicsit lassan haladtak mert Luuna nem volt erős alkat. A madár reakciójától kevés híján elengedte Herost de az megnyugtatta az állatot. Amint sikerült felkapaszkodnia a fiúnak gyorsan távolabb lépett
- Óvatosan... - búcsúzott el ős is és utánuk nézett
~ Furcsa lény ~

Mikor kiértek az ajtón Ashi felállt, és követte észrevétlenül Luunáékat majd mikor kiléptek az ajtón és feltette a madárra Weist Ashi Luuna vállára tette kezét majd mondta: - Hmm, érdekes edzés lehetett, no meg fájdalmas is de az ellenség sem fog vele kesztyűskézzel bánni. - Várt egy kicsit majd egy kérdést szegezett Luunának: - És te tanultál valamit? - 

- Nem így terveztem... - válaszolta és szorongva nézte az eget
Az eső megeredt de nem húzódott vissza előle, látszott rajta hogy nem volt jó kedve, Ashi kérdésére sem tudott választ adni. Próbált elmerülni gondolataiban

- Mint már mondtam is: néha jobb is az ha megtapasztalja azt az erőt amivel szembe fog szálni és nem csak találgat. - Ashi közben azon gondolkozott, hogy talán el kéne már mondania a társainak, hogy valójában nem csak az egyszerű fegyverekhez ért, hanem szél mágus is, de nagyapjára gondolt, és arra, hogy ha már ennyi ideig sikerült titokban tartania és csak nem rég tudta meg az első ember akkor nem fogja pont most feladni a titkát. - Azt hiszem én megnézem, hogy mi volt olyan nehéz Weisnek az akadály pályában. -

*Ha Luuna nem válaszol, vagy jelentéktelen dolgot válaszol* Ashi belép az edzőterembe, a legnehezebb fokozatra álítja az akadály pálya nehézségi szintjét és egyszerüen végig sétál rajta. Ám ez neki nem nehéz, hiszen már fejből tudja, hogy hol vannak a csapdák, kivéve egyet amit most el is felejtett, arra ráléppet és kishíján leesett, de sikerült dobnia egy szaltót és még éppenhogy de be ugrott a célba.                                                                         

*Ha Luuna válaszol, megvárja mit mond és válaszol neki*

Nem válaszolt csak némán állt a csepegő esőben, de most már maga elé nézett. Sok esemény egy nap alatt, vajon ez egy előjele valaminek? Talán nem talán igen. Lassan megeredt az eső de Luuna nem mozdult, csak a szemeit hunyta le. 10 év elég hosszú idő

Ashi gondolt egyet oda állt a szél bábukhoz, és teljes erejéből neki küldött egy szél hullámot. A bábuk nemes egyszerűséggel kitörtek e helyükről. Ashi leült a terem szélére és elmélyedt gondolataiban, igazából még Ashi sem tudta min gondolkozik csak ült és nézett előre.

*Nem sokkal később*

Ashi előtt az egyik Speciel jelent meg és hozott neki egy üzenetet, melynek lényege:
Az akadémiára behatolók törtek be, a kapuőrök halottak, a feladat megtalálni a behatolókat és lefegyverezni, ha lehetséges.
Mestereknek kötelező tanítványaikat vihetik, gyülekező az igazgató úr irodájában.

Ashi elindult az igazgató úr irodájába, hogy részt vegyen az "eligazítson"