Park

Nos... - gondolt bele az ajánlatba ismét - nem tudom hogy jó ötlet e a tanáruk felügyelete nélkül megismertetni velük a sötétséget... de azt hiszem ennyit megtehetek, más esetekben nem szoktak igényt tartani rám. Tehát hol is találom a diákjait?

Mielőtt elindult volna válaszolt neki:
- A 2-es csapat eddzőtermében szerintem, de még csak egy diákom van. És egyébként ott leszek én is - Majd mostmár tényleg elindult. Ott leült az ajtó mellé.

Óh rendben van, akkor majd teszek egy látogatást - nézett a fákon ugrándozó Ashi után, aztán tovább ment hogy befejezze a szokásos sétáját. Közben azon gondolkodott hogy vajon mikor volt utoljára ilyen tartalmas beszélgetése

Ashi talált egy elhagyatott területet, ahol gyakorolhatta a szél mágiát. Kiszemelt magának egy erősebb fát, amelyen eddzhetett, először "gyengébb" támadásokat használt, majd egyre erősített rajta, amíg már el nem kezdett recsegni a fa törzse. Aztán egy utolsó csapásba minden erejét beleadta, amitől a fa törzse félig eltörött. ~ Ejnye, már ennyire kimentem a gyakorlatból? ~ Kérdezte magában.

~ Gyerünk... koncentrálj... gyerünk... ~ bíztatta magát majd lassan elnyomta indulatait és gondolataiban helyre állt az egyensúly. Egy hosszúnak érzett pillanat múlva kinyitotta a szemét és lecsapott. Nagyjából három méterre előtte ketté tört a korhadt ág
- Hihihihi - kacagott fel cseppet sem fiúsan és meg roppantotta az ujjait, de aztán a korgó gyomrához kapott
~ Uh... ez így nem jó... valamit muszáj ennem... ~
Igaz ami igaz, előző nap reggel óta volt az akadémián itt és az óta nem is evett semmit. Akkor is egy megmaradt kenyér darabot evett meg, sok mindenre felkészült de arra bizonyosan nem hogy magának kell ételről gondoskodnia. Egy világ omlott benne össze amikor mestere kijelentette hogy menjen a boltba és vásároljon be. De igazság szerint neki nem volt pénze, talán lopnia kellene? Esetleg ez a távolsági csapás működhet tárgyak megfogásához is? Jobb lenne mihamarabb rájönnie a válaszra. Pihenésképpen lehuppant a fűbe és a felhős eget kezdte el kémlelni, de... szép lassan elszundított

Később csak az álma végére emlékezett vissza, ami az volt hogy mestere egy túlméretezett kalapáccsal rásózott a fejére, és az nagyot dörrent. De amikor feleszmélt az álmából rájött hogy nem mennydörgő kalapács volt, hanem egy reccsenés a közelből. Talpra ugrott és egy újabb reccsenést hallott, sőt valami mást is érzett
~ Szél varázslat? ~ ismerte fel elemi affinitását valaki másban is, és már azt is tudta merre keresse. Oda lopakodott a szomszédos bozótoshoz és átkukkantott a növényzet között. Egy férfit pillantott meg aki éppen akkor tört félbe egy fatörzset
- Hűha! Ez nem volt semmi! - kiáltotta és el kezdett átkecmeregni a bozóton az idegenhez és felnézett rá - Ezt meg tudja csinálni még egyszer?

(Ha az nem vette észre, akkor közelebb ment és mutató ujjával oldalba bökte
- Hé! Hé!)

Észrevette a "fiút" aki nem is nézett ki annyira fiúnak, már akkor amikor mászott ki a bozótból és már akkor arra gondolt, hogy ez nem fog jól elsülni, főleg akkor amikor már oda ment hozzá és meg is szólította. Csuklyáját arcába húzta, majd a "fiú" felé fordult és mondta: - Ugye te most nem láttál semmit? - Kérdezte rémisztő hangján, de rájött, hogy ez nem fog bevállni nálla úgyhogy folytatta: Vagy is persze, meg tudom mégegyszer, de előbb mutasd meg te is, hogy mit tudsz.

Majd várta a "fiú" válaszát, illetve cselekedetét.

- Hahaha! Naná hogy mutatok valamit ha maga is! - nevette el magát - Ha Rayen Mester meghallja hogy valaki lepipálta rák vörös lesz tőle!
Ezzel meg fordult és körbe nézett. A szeme megakadt egy újabb letört faágon úgy egy vagy két lépésnyire tőle és összpontosítani kezdett. Hirtelen tenyerével mintha valakit állon akart volna ütni a levegőbe csapott. A fadarab kilőtt és néhány méternyi repülés után a fűben landolt. Yumi vigyorogva fordult meg és puszta tenyerét megmutatta a férfinak
- Látja? Hozzá sem értem! - aztán elkomolyodott, megvakarta fejét és tárgyilagosan kijelentette: - Maga jön...

~ Huh hallottam róla, hogy van egy nagyon kezdő az akadémián, de azt nem gondoltam volna hogy ennyire az lesz... Már ha ő az, ha nem akkor nagy bajban van az akadémia ~ Ashi minden szó nélkül Az előbb már meggyengített fa felé fordult pár lépést közelített, majd elővette mind a két boxeres tőrjét. - Most mutatok neked valamit, amit előtted még csak nagyon, tényleg nagyon kevesen láttak, a Light család különleges harc stílusát. Vagy legalább is egy gyengécske gyakorlatot. -

Bár, csak az éppen előbb kitalált mozdulatsort fogja bemutatni.

Elkezdett a fa felé ugrálni úgy mintha a tőrjeivel maga mellett egy tornádót akart volna kelteni, ám nem ez volt a célja, minden forgásnál, mind két tőréből kisebb szél-csapások repültek, ezek annyira kicsik voltak, hogy csak a fa recsegését, ropogását lehetett hallani, illetve látni rajta, hogy kisebb darabok szakadnak le belőle. Mikor a fa elé ért úgy 3-4 méterre, egy jóval erősebb csapást már a fára, majd belerúgott a lendületének erejét kihasználva, ettől a fa kidőlt.

- Elég hatásos kis technika, ha sokan vannak az ellenségek, illetve egy van de az erős. - Mondta ismét megszokott monoton hangján, majd tőrein vissza rakta a tokjaikba ~ Nem is volt olyan rossz, ahhoz képest, hogy most találtam ki ~ Csuklyáját megigazította, majd a „fiú” felé fordult és vára a reakcióját.

A Light család különleges harc stílusa? - jegyezte meg magában annak ellenére hogy kijelentette mégsem azt mutatja meg. De ahogy nézte a "gyakorlatot" egyre jobban kerekedtek el a szemei. Amikor Ashi mester a végére ért fel csattant
- Hűha! Kicsoda maga és miért nem maga a mesterem!
Ez kissé furcsán hangozhatott, talán Yumi tényleg nem találta elég jónak Rayen Mestert? Ha ezen el gondolkodott most volna sem tudta volna megválaszolni magának. Az idegen egyszerűen elképesztő volt

Éppen a parkban sétáltam azon tűnődve vajon mit tanítsak legközelebb a kölköknek.~Lássuk csak Gnarognak megmutathatnám a leheletet amilyen stréber három perc alatt tökéletesre megtanulja a fenébe is... A másiknak pedig azt hiszem megtanítom, a dupla kombót neki is legyen már valami fegyvere.~Gondoltam de akkor hirtelen egy reccsenést hallottam a közelből amit egy hang követte.
-Ez a hang ismerős. És mit mondott?!-Mondtam magamnak és oda sétáltam egy bokorhoz Keitaro állt ott Ashival. Oda szökkentem mögé és a kezemet a vállára helyeztem.
-Mit is mondtál?-Kérdeztem és farkas szemet néztem vele.

Ashi meg sem fordult hisz, nem túlságosan ijedős. - Mire gondolsz? - Kérdezte teljesen nygudot hangján, mintha mi sem történt volna, közben kacsintott Keitaronak, ezzel jelezveni próbált, hogy ne mondja el ő sem, és remélte hogy megértette. Ashi elővette ismét a tőreit majd odament a fához amit kidöntött és összeszabdalta, hogy ne lehessen felismerni rajta a nyomokat. Persze mindezt úgy tette, mintha eddzene.

Amikor a vállán érezte a karokat előre szökkent és szembe fordult... Rayen mesterrel! Egy pillanatra fal fehér lett a látványtól aztán el vörösödött:
- Mégis mit mondtam? - magyarázta füstölögve ~ Ő meg mit kereshet itt? ~

Még egy ideig néztem a kettőt aztán csak sóhajtottam egyet. Első szavaim Ashi felé mentek.
-Fa gyilkos.-Húztam el a szám, de gondolom úgysem törődik velem inkább Keitaro felé fordultam.
-Éppen téged kerestelek.-Mondtam és csípőre tettem a kezem.-Ma mutatok neked valami hasznosabbat is. Az előzőek azért voltak, hogy belerázódj most megtanítom a dupla kombót.-Mondtam és kinéztem egy jó vastag fát ami kibírja a támadásom. Amikor megláttam oda sétáltam(nem volt messze.)-Emlékszel a távolsági vágásra?-Kérdeztem de nem vártam választ mindkét kezembe erőt fektettem majd azt csináltam amit ő az edző teremben a deszkákkal. A két kezemet kereszteztem így vágtam két mély csíkot a fa törzsébe aztán a karjaim a fejem fölé vittem és egy x-et formázva lesújtottam.
-Nem túl erős technika de az árnylények létfontosságú pontjaira sújtasz le. Nem mindig a legbonyolultabb technika a legpusztítóbb.-Mondtam aztán felé fordultam.-Ha úgy érzed kezdheted is.

*Gnarog éppen itt jár. Észreveszi a csevelyt. Hát odamegy, hátha kihalgathatja őket. Nemde? Ezért odamegy*
-Nocsak nocsak.... szóval miről dumcsiztok?
*Kérdezi, várva a válaszra*

Rayennek igaza volt, Ashi nem törődött azzal, hogy mit mondott neki. Éppen arra gondolt, hogy megnézi mit alkot Keitaro, mikor meglátott még valakit közeledni, arra gondolt, hogy lassan már nem lesz elég a parkba menekülni az emberek elől. ~ Multkor álmomból ráztak föl, most pedig nem hagynak eddzeni... ~
- Remek jön még egy... - Jegyezte meg hangosan is.
Elővette egyik tartalék tőrét, és teljes erejéből belevágta abba a fába, amin Rayen és Keitaró gyakorolt. De nem a megszokott módon, megpróbált egy nagyon picit szelet indítani a tőre előtt, akkor amikor eldobta és egyidőbe Keitaró támadásával (ha támadott), hogy ne érezzék a szél mágusok.

Figyelmesen végig nézte mestere példáját és végig gondolta a dolgot ~ Rendben van... azt hiszem itt az ideje hogy én is kipróbáljak valami újat ebből. Tehát... ha ketté tudok törni egy ágat akkor talán... hm... és ha az ötletet kombinálom a... áhá! ~ Támadó állásba helyezkedett és lecsillapította gondolatait. Koncentrált, nem akart hibázni semmiképpen, főleg nem úgy hogy nem egészen azt tervezte csinálni amit mestere mutatott. Hirtelen lecsapott. Először ugyan azt csinálta amit Rayen Mester, de a második felén változtatott. Ő is X formában vitte véghez a második csapást csupán azzal a különbséggel hogy inkább karmolásnak lehetett nevezni. bár vékonyabb barázdákat hagyott mint mestere négy vastag helyett két vastag és tíz kicsi sikerült. Észre sem vette hogy közben a csapattársa is megérkezett

Figyelmesen figyeltem amikor Yumi megcsinálta a mozdulatait. Közben megéreztem a kés röptét de a mágiát nem. Egy erősebb széllökettel megállítottam ezt követően a tárgy a földre esett.
-Ashi ne zavard!-Csak ennyit mondtam aztán ránéztem a karmolás nyomra.-Nocsak. Nem gondoltam volna hogy újítani próbálsz.-Mondtam végig aztán végül Gnaroghoz fordultam.
-Látom te is itt vagy. Jó neked is van valamim. Az a baj, hogy ezt nem tudom veled együtt csinálni. Mondjuk, úgy hogy most sárkányt fogsz koppintani.-Mondtam és elkezdtem magyarázni.-Először is a tüdődbe koncentrálod az erőd és egyszerűen kiokádod mást nem is kell tenned csak figyelj oda, hogy ne égesd meg a nyelved.

-Ez túl könnyű lesz...
*Odaállt ahova kellett. Az energiáját a tudőjébe koncentrálta. És a száján ekresztűl kifújta a tüzet.*
-Ez királyos....
*Mondta. Meg se égette a nyelvét. De az orrán keresztűl jött ki azért még egy kis extra füst.*
-És még csináljak valamit?

Ashi lassan ráérősen elmenta tőrjé ért, majd keresett egy másik fát és azon próbálta meg ugyan azt mint az előbb, bár ez most kicsit gyengébb volt a mágia, azt próbálgatta, hogy mikor veszik észre, mennyi erőt tud használni észrevétlenül. Egy darabig folytatta akár észrevették akár nem, de azért figyelte, az arcokat, pár perc mulva elővette kardját melyet már lehet, hogy évek óta nem használt hiszen már pókháló is volt rajta, azzal is csapott párat a levegőbe(szél mágia nélkül) és ugyan ezt a nemrégiben kidöntött fán.

~ Legalább a kölyök nem mondott semmit, lehet, hogy nem erős, de buta sem. ~

- He he
Mi tagadás örült a sikerének, elvégre ezt a dolgot most csak rögtönözte és úgy komolyabban igazán nem gondolta át. Az biztos hogy a puszta kezes harcmodorához jól illett. Dolga végeztével le kuporodott a fűbe kicsit odébb és el nézegette csapattársa és mestere ténykedéseit. Aztán Ashin kalandozott el a tekintete, aki éppen akkor húzta elő a kardját

~Nos igen nem is számítottam másra. Kivéve a rögtönzést.~Gondoltam magamban miközben újra körülnéztem.~Na jó mi legyen mi legyen... Na jó~Gnarogra néztem aztán szólásra nyitottam a számat.
-Most pedig ugyanez csak hosszú távra(tűz golyó köpés). A lényeg az, hogy mielőtt a tűz teljesen felér a torkodba meg kell szakítani az áramoltatást aztán pedig már csak a meglévőnek kell löketet adni. Ez sokkal nehezebb mert egy leválasztott energia tömegéhez nehéz még mozgást is adni szóval elsőre csak felhőket eregethetsz.-Ezután Keitarohoz fordultam.-Na akkor most te jössz... Jó már tudom is mi lesz.-Mondtam. És felvettem egy ágat Ashi fája mellől. Fel hajítottam a levegőbe majd egy pördülő rugást követően vagy 60m-re ellőttem.-Te jössz. A lábadba koncentrálod az energiát aztán csak a megfelelő pillanatban kell kiereszteni. Feladat a pillanat megtalálása.-Mondtam és felvettem még egy ágat és neki adtam.

-Elsőre csak felhőket eregetni.... biztos vagy te abban, mester?
*Kérdezte Gnarog, eléggé szemtelenül. És megpróbálta a gyakorlatot. Nagyon lazán vette*
~ Csak lazán Gnarog, csak lazán. Csak pozitívan. Ez úgyis csak gyakorlás ~
*Energiá koncentrált a tüdejébe. Időben megszakította, és mozgásba vitte. Ez szép nagy tűzgolyót sikerült kiköpnie, ami olyan messzire elment, hogy Gnarog és társai már nem is láthatták. Gnarog azért biztonság esetére visszaszívta a kibocsátott energiát, nehogy valaki megsérüljön. Tehát elsőre is sikerült*

Ashi éppen elővette megszámolni hány dobó kése maradt még amikor Rayen egy botot rúgott el. ~ Vajon eltalálom a botot? ~ Gondolta miközben már dobta is a kést, ugyan nem találta telibe, de a bot forgás közben épphogy, de súrolta a kést. ~ Affene hát ez mellé ment. ~ Majd nézte tovább ahogy a tűz mágus tűz golyókat köpköd és arra gondolt, hogy vajon Weiss és Luuna mit csinálhatnak.

Fel pattant a fűből amikor mestere új feladatot szabott ki neki. Most is megfigyelte a mozgását és azt is megértette hogy ez hasonlít ahhoz amit nemrég Ashinak mutatott. Csak itt a lábát kellett használnia a keze helyett, ami nem jelenthetett gondot. Volt némi harcművészeti tapasztalata így egy kényelmesebb - és mutatósabb - mozdulattal akarta véghez vinni. A fadarabot nem lesz nehéz el találnia ellenben jókor kell bevinni az energiát. Gyorsan vetett egy hátra szaltót hogy jelenleg képes e rá. Mivel sikerült gond nélkül ezért úgy döntött marad a tervénél és hátra szaltóból rúgja el a botot. Meg roppantotta ujjait és megállt egyenesen. Felmérte hogy meddig is tartott a szaltója és megfelezte az időt. Tehát akkorra kell a lábában lennie a varázs löketnek, tehát egy picit előtte kell beleadnia. Amikor újból át gondolta úgy döntötte készen áll. Várt még egy pillanatot hogy kizárja környezetét, így nem zavarta meg csapattársa tűzgolyója sem semmi más. Tehát felhajította a fa darabot a levegőbe és utána nézett. Viszont nem egyenesen dobta el ~ Ajaj! ~ gyorsan dobott egy hátra szaltót és folytatta egy újabba. Összpontosította az erőt a lábába, remélte hogy jól látta és el fogja találni. Ezúttal most nagy szerencséje volt mert sikerült és a bot messzire repült, amit elég nehéz volt elhinnie. Vigyorogva hajolt meg mestere előtt és tudta mekkora szerencséje volt. Legközelebb arra is figyelnie kell majd hogy hogyan dobja fel a levegőbe amit ezúttal elfelejtett és majdnem feleslegessé tette minden más mozdulatát és koncentrációját

Ha lenne egy belső énem most lesett volna az álla.~Ez nem igaz elsőre sikerült mindkettőnek. A fene egye meg~
-...ő...hum...Na jó... Nem készültem több technikával mára... Francért kell ilyen gyorsan tanulnotok.-Mondtam de belül mosolyogtam.~Legalább én is büszkélkedhetek valamivel.~Kicsit gondolkoztam aztán elhatározásra jutottam.-Na jó akkor most a csapat munkán dolgozunk. Az lesz a dolgotok... Kombináljátok a képességeiteket a másikéval.-Felvettem egy újabb botot és Gnarognak dobtam.-Te lángra lobbantod.-*fordulás keitaro felé*-Te elrúgod.-*vissza fordulás*-Te kioltod. Kezdjétek.

-Úgy legyen....
*Gnarog kezébe veszi a botot. Energiát koncentrált. Mindenféle tűzijáték és egyéb nélkül.... néhány másodperccel azután hogy a kezébe vette, egyszerre lángra lobbant a bot, és eldobta Keitaro-nak, hogy rúgja el.*
~ Hogy is lobbantottam ezt az izét lángra? ~

Ashi figyelte a "csapat munkát", kíváncsi volt, hogy ez hogy fog sikerülni. Erősen figyelte Keitarót, közben az jutott eszébe, hogy most ez a Keitaro fiú-e vagy lány,de gyorsan kiverte a fejéből a buta gondolatot és figyelte tovább az eseményeket.

- Hogy... mit csinálok? - nézett értetlenül a mesterére
Remélte hogy rosszul hallotta, azért égő bot az egy égő bot ha itt elhajítja abból még bozóttűz is lehet ~ Áh! Ez eddig eszembe se jutott! ~ csak most jutott el hozzá hogy lángoló ágakat akarnak dobálni. Mi lesz hogy ha nem tudja Gnarog eloltani és rossz helyre esik? Éppen ezen gondolkodott amikor egy lángoló fadarab arcon találta. Hanyatt esett és bosszúsan kezdte szorongatni a vérző orrát. Sziszegett hogy ne kelljen "nyekeregnie"
~ Hogy mennének a... ~

~Na jó talán túl előre szaladtam...~Gondoltam magamban és egy kéz mozdulattal magamhoz rántottam a botot és eloltottam.-Ez egyáltalán nem úgy ment ahogy vártam.-Mondtam halkan. Aztán jobb dolgom nem lévén leültem a fűbe. Azt hiszem ha most Keitaro leordibál meg érdemlem de úgysem fogja megtenni legfeljebb Gnarogot.~

//Bocs hogy eltűntem MSN-ről valami probléma lépett fel. Megyek aludni//

-Hogyaza! Na erre nem számítottam.
*Mondta Gnarog. Reméli hogy a csapattársának nem lett túl nagy baja.*
~ Hát ezt elk**tam... Nem kicsit, nagyon. ~
-Nincs valami baj?
*Kérdezte.*

Ashi eközben felállt és odasétált Keitarohoz, majd felsegítette és mondta:
- Szerintem nektek kéne egy kiadós test eddzés, mert ez őszintén szólva siralmas volt. Nem tudom, hogy álltok a fegyverekkel illetve a puszta kezes harcművészettel de amit ebből levettem nem hiszem hogy túlságosan megy. Ebben talán tudok segíteni, amíg Rayen kitalál valami újabb feladatot számotokra. - Ashi várta a válaszokat.

Már érezte a tenyerén hogy sikerült össze véreznie, arra nem készült fel hogy szó nélkül elkezdődik a gyakorlat. De ez most már mindegy volt
- Bi? De vad baj ha deb ledde deb vájda - mérgelődött
Amikor pedig végre talpon volt toporzékolni kezdett még mindig az orrát fogva
- Eddeg sebbi göze deb vod a hazbűvézedez... ezzerűen segi deb zót hogy gezdődig! Én azdhizem mosd zsidáldob gellede ezzel valabid
Most a másik kezével fogta az orrát, és elindult vissza az akadémia felé
~ És még így folytassam... nevetséges ~

Szótlan voltam, hagytam hogy elmenjen aztán újra sóhajtottam.-Ez kérem szépen egy sz*r nap az akadémián.-Zsebre dugtam a kezemet. Kicsit elgondolkoztam azon amit Ashi mondott aztán meghúztam a vállam.-Tőlem csináljatok amit akartok én mentem.-Majd megfordultam és egy hatalmasat ugorva már egy fa tetejéről nézelődtem, hogy eldöntsem hova is mennyek most.

*Gnarog megvonta a vállát. Aztán unottan tüzett okádott - energiát koncentrált a tüdelyébe, és onnan kiengedte*
-Hát akkor most mi legyen... Na jó, én is mentem... Majd legközeleb folytatom a gyakorlást...
*Aztán elindult, be az épületbe*