A csarnok

Ashi hirtelen a hátad mögött terem, s a válladra teszi a kezét, ezzel jelezve, hogy nyugi. Majd megszólalt:
- Nem kell szegény újoncot így lerohanni.
Majd felmérte az embert.

Éreztem ahogy Ashi keze hozzám ér gyorsan megpördültem a tengelyem körül és végig mértem.
-Nocsak Ashi mégis csak elődugod a képed néha.-Kezdtem bele aztán dacosan a derekamra helyeztem a kezem.
-Ne szólj bele, hogy én mit csinálok! Már van kettő a nyakamon és most még rám dobnak egyet. Engem mindig agyon terhelnek.-Fejeztem be aztán megint Kilienre néztem és vissza Ashira.

Arcába húzta csukjályát, majd érzelem mentes hangon mondta:
- Hmm, rám még egy tanoncot sem sóztak.

-Szerencsés. Legalább eltűnhetsz.-Folytattam miközben zsebre vágtam a kezem és újra körbe néztem.-Ah... Mindig velem cs****k ki.-Mondtam gorombán mint mindig.-Egyébként most melyik titkos dimenziódba rejtőzködtél?-Kérdeztem tőle. Már vagy egy hónapja nem láttam a fickót mióta a régi tanítványai elmentek a frontra harcolni.

- Ne akard tudni - vágta rá teljesen nyugodt hangon, majd ismét megszólalt:
- Egyébként ki ez akit úgy lerohantál? - Kérdezte kicsit érdeklődve, hiszen kicsit furán nézett ki.

-Pff.~Nekem semmi kedvem ehhez~-Gondoltam magamban miközben Kilienre néztem.-Még nem tudom, hogy hívják. Felnéztem az edző termünk irányába.~A többiek már biztos vissza értek én meg itt tökölök.~ Gondoltam magamban. Néma maradtam nem igazán volt megszokott nálam, de nem volt mondani valóm vártam mi fog következni. Sajnos következett.*durr* golyó a lábam elé. A lövés irányába néztem és megláttam részeg barátunk aki most csak félig volt részeg és a lábamnál lévő bogarat lőtte le.
-Telibe!-Kiáltotta hangosan aztán észre vette Ashi-t és oda sétált a társaságunkhoz.
-Némán Ashi. De rég láttalak hó' kódorogtál?-Kérdezte miközben átkarolta és megint meghúzta üvegét.
-Kajzen mi most beszélünk. És a szákét pohárból szokás inni. Tudod amibe kevesebb mint egy deci fér.
-Ugyan már*huck* Sosem lehet tudni Ashi mikor tűnik el megint. Csak kiélvezem a pillanatot. Meg különben is egyszer élünk.

Mikor a részeg barátunk átöltete Ashit, egy hirtelen mozdulattal kicsusszant alóla amitől a lövöldözős részeg barátunk nemes egyszerűséggel eldőlt. Majd mondta
- Talán vissza sem kellett volna jönnöm, ez aztán tényleg nem hiányzott.
~Remélem nem karol át megint az a barom, mert akkor fájni is fog neki valami.~

*puff*.~Hát igen ő mindig így jár sosem fogja, fel hogy nem így kell közeledni másokhoz.~Gondoltam magamban és újra Ashire néztem Kilien már ki is ment a fejemből. Szegény ott áll és néz ki a fejéből biztos zavaró lehet neki.
-Hát igen nem változtál.-Jegyeztem meg.

~Nem hiányzik nekem még pár részeg, inkább megyek.~ Minden szó nélkül megfordult, s lassú léptekkel elindúlt kifelé az ajtón.

-Már mész is... Szép!-Mondtam azzal Kilienhez fordultam.~Most mihez kezdjek vele?~Gondoltam magamban csak néztem de nem szóltam semmit. Nem igazán tudtam mit csináljak.~Megint óvóbácsit kéne játszanom...~ Sóhajtottam egyet.

Mikor kiért az ajtón, felmászott a hozzá legközelebb eső épületre, majd ledőlt, s elővette a tőrét s elkezdte nézegetni, később tisztogatni.

A mai napon meguntam az edzéseket, ezért úgy döntöttem jobban körülnézek az Akadémia területén. Ahogyan jártam a folyosókat egyre jobban untam a festményeket, igaz egy-kettő megragadt, de az otthonom a szabad ég alatt van. Ahogyan bandukoltam a folyosón egy cserép törést neszelt meg a fülem. Kihajoltam az ablakon, és láttam, hogy a fal egyik domborulatán meg van a nyoma.
~Szóval van valaki a tetőn.~ gondoltam magamban, és futottam ki a teraszra. Út közben erős szesz szagot éreztem, s amikor megláttam a tanulót, már tudtam, hogy biztosan nem ő mászott fel. Futottam ki, és ahogyan kiértem a teraszra, már a falat néztem hol tudnék fel mászni én is. Letéptem egy indát a falról. Összekötöttem a két kardom végét az idával egy, egy ponton, majd az inda végét az én karommal. Elhajítottam az első kardot, majd másodikat, és már fel is ugráltam a segítségükkel. Amikr a tetőn landoltam meghúztam az indát, s a kardok kimozdultak a résből, de én hülye túlzottan sok erőt adtam bele, így a hegyes végek felém zuhantak. Kikerekedtek a szemeim, elállt a lélegzetem, és gondoltam egyet még idő előtt. Elkeztem körözni az indával, s kezdett rátekeredni az a karomra. Az első kardot megmarkoltam és kitettem a másik karom. Az inda azon tekeredett tovább, addig míg a kezemben nem éreztem a másik kardom. Na és itt a pech, lebilincseltem magam. Egyensúlyozva a tetőn megpillantottam valakit, aki épp a tőrét gondozta.
- Hali! Öhm... Tudsz segíteni? - felmutattam a karjaimat. - Létszi!
~ De hülyén érzem magam...

- Na ne már pihenni sem hagynak - Mondta kicsit dühösen. Majd megnézte, hogy ki az és mit akar. Látta, hogy egy balfék az aki fel akart mászni, de jól elszúrta. Tőrész szép lassan elrakta, majd megfogta az indát s elvágta, aztán megnézte magának, hogy ki zavarja meg nyugodt pihenését. Egy kis csönd után megszólalt: - Mit szeretnél? - Közben visszaült s kicserélte a tőröket, és a másikat is elkezdte tisztogatni.

A kérdés, s annak hangsúlya alapján nem szeretné, hogy zavarja, de végül is hátha ráharap egy kis beszélgetésre. Annyira megesz az unalom, hogy kellemetlenkedni is hajlandó vagyok.
-Hát csak megszerettem volna nézni ki van itt. Már teljesen eluntam magam. - közben vakartam le magamról a maradék indát és helyére raktam a fegyvereimet. - Gondoltam feljövök megnézni ki is van itt valójában. Még elég kezdő vagyok, de legaább harcban jó vagyok. A lopakodás nem az én műfajom, húztam le az utolsó indát a karomról. Ön Kicsoda? A nevem Heros Weiss! -nyújtottam a kezem, még szerencse, hogy nem veszítettem el az egyensúlyomat még...

Kezét ugyan nem nyújtotta de mondta: - A nevem Ashi de a hátam mögött csak a rejtőző fickónak neveznek legalábbis azt hiszem... - Közben meglátja, hogy lent valaki rohangál és az ő nevét ordibálja. - Mindjárt jövök - S ezzel a lendülettel ahogy kimondta már lent is volt. Majd odament a fickóhoz és átvette a levelet, és visszamászott a tetőre. Amint felért kinyitotta és elolvasta, majd mikor végigolvasta rájött, hogy akivel össze futott az lesz az új tanítványa. - A francba - monda az orra elé, majd folytatta amit félbehagyott: - szóval a lényeg az, hogy egy Mester vagyok. - Fejezte be, majd egy kis szünet után folytatta: - És az imént tudtam meg, hogy hozzám leszel beosztva... - Monda kicsit unott hangon. Lemászott a tetőről és elindult a 2-es csapat eddzőterme fele, s közben visszaszólt: - Gyere te is! -

-Köszönöm a meghívást, de majd legközelebb! - Hagyni akartam még bújócskázni, egy kicsit elmerülni a csendbe. Úgy is azt csinálta itt a tetőn.
Körül néztem és egy ismerős szárnyas jelent meg a láthatáron. Aranysárga tollai visszaverték a nap sugarát, s egyre közeledett felénk.
- Köszönöm még egyszer a segítséget. Órán találkozunk. Viszlát!
Elkezdtem a tető peremén járkálni, és pásztáztam, hogy mi a helyzet.
- Csobi!
Egy madár hang jött meg válaszul, s ekkor leugortam. Ekkor a nagy szárnyas madár nyakába érkeztem, miután leugrottam, s a szállók felé vettem utam, egy kis ciccak, flik-flak után.
- Viszlát Sensei!

A frissen érkezet kilien nem értete hogy mi folyt itt de kővete azt aki kérte és szépen...szépen halatak befele.

Ránéztem Kilienre.
-Elmondanád végre a neved?-Kérdeztem tőle miközben leültem egy padra és a szemeit fürkésztem.-Nos?

Noss ha szeretnéd tudni akor ell mondom
- Azrel Kilien
és te ki vagy? ha igy vissza kérdezhetek?
kérdeztem és le ultem mellé a padra.

-Elkator Rayen... Na jó bocs az előbbiért csak sz*r napom volt.-Mondtam és vártam egy kicsit mielőtt újra belekezdtem.
-Én leszek a mestered és azt szeretném tudni miben vagy jó? Mármint elem irányítás vagy pusztakéz, esetleg...-Itt a vállán lévő kardra néztem.-Fegyver használó?