A csarnok

*Gnarog odament. Szépen, lassan, ráérően*
-Nocsak? Nem is tudtam hogy félszerzeteket is bevesznek...
*Mondta, majd nagyot nevetetett.*
~ Ez most fiú vagy lány? ~
*Gondolta, és folytatta a röhögést. Nem is nagyon bírta abbahagyni*

- Bolha? - csattant fel - A nevem Keitaro. Nem vagyok bolha, nem férek be mindenhova!
Csípőre vágta a kezét, hirtelen felkacagott és végigmérte a fölé magasodó férfit
- És maga ki? - kérdezte és már fordult is az újabb hang tulajdonosa felé
- Fél szerzet? - nézett fel rá is, óriások között volt

-Elkator Rayen.-Mondtam halkan aztán végig mértem.~Keitaro... Akkor fiú habár... na mindegy~ Gondoltam magamban aztán Gnarogra néztem.
-Nocsak te nem edzesz? Hihetetlen.-Mondtam miközben összefontam a kezeimet. Újabb mesterek jelentek meg hogy felvegyék az újoncokat hirtelen egy hangot hallottam.
-Na mi van Elkator? Azt hittem délig fel sem kelsz.
-Hidd el én is.-Mondtam halkan Garu-nak a legnagyobb riválisomnak szerencse hogy reggel nem olyan rámenős különben már rég kihívott volna.

-Gnarog Dougfral.
~Keitaro? Tehát mégis fiú.... de eléggé lányos.... Érdekes... ~
-Most éppenséggel nem edzek. De amikor legközelebb az edzőterembe megyek, megint végkimerülésig edzeni fogok.
*Mondja Gnarog. Arra, hogy jön a többi mester, nem is reagál egyáltalán. Elvégre minek?*

Vissza nézett a papírra és megerősítette emlékezetét, úgy tűnik ez a férfi fogja tanítani. Kicsit fura alak és úgy tűnik élvezi hogy fölé tornyosul, de ezt kell szeretni nem? Rosszabb is lehetett volna, végül is egyáltalán nem volt rossz helyzet
- Aha... - válaszolta zavartan az ismeretlen fiúnak
Fejét csóválva vissza fordult tanárához, de úgy tűnt mással foglalkozott
- Ő... hé! - szólt rá és meglobogtatta a papírt - Most mit kell csinálnom?

Lenéztem rá aztán meghúztam a vállam.
-Ami jól esik! Megmutathatom a csapat edző termét de ne várd hogy sokat segítseg ökölharcban nem vagyok jó.-Mondtam. A ruházatából arra következtettem hogy harcművész. Aztán megint Gnarogra néztem aztán Garura aki egy húsz éves víz mágust vett éppen a szárnya alá legalábbis én erre következtettem.

-Mutasd meg neki az edzőtermet.... az tök király hely... Mondjuk egy bábút sikerült is felrobbantanom, és a bukszám tartalma bánta.
*Mondta.... amikor az edzőtermet király helynek nevezte, a mondata befejezettnek tűnt, viszont a mondat maradék részét halkan hozzátette.*
-Na, én megyek edzeni. Van még mit magamon fejleszteni...
*Mondta, majd elindult az edzőterem felé*

- Ökölharc? - piszkálta meg befont tincsét zavartan ~ami jól esik, hm...~ gondolkodott el
- Ő és... itt nem is tanítanak varázslást? Én elvileg azért jöttem
Nem volt harcművész, de nem is tudta hogy annak nézte a férfi. Igaz ami igaz tudott néhány harcművészeti fogást, de a nagybácsi nem harcművészeti képzésre ajánlotta az akadémiát, azt folytathatta volna vele. Már az elején zavar támadt, úgy tűnik semmiről nem számoltak be a kapuőrök. Tényleg találomra osztották ki a papírokat
- Felrobbantani egy bábút? - fordult Gnarog felé, majd vissza
- Ő kicsoda? - nem tudta hogy egy csapat tagja és a az idősebb srác is. A nevét már tudta de ezt nem

-Jah te varázsló vagy. Jó akkor legközelebb öltöz úgy.-Mondtam majd amikor Gnarog lelépett újra hozzá fordultam.
-Gnarog. Ő az első számú tűz stréber.-Nyugodtan beszéltem hisz úgyse hallja.
-Majd hozzá szoksz. Na gyere követjük.-Mondtam miközben megfogtam és elkezdtem vonszolni az edzőterem felé nem törődve azzal, hogy ez setleg ellenére van.

- Mi a baj a ruhámmal? - pirult bele zavarába picit és végig nézett magán. Fiú ruha vagy nem, neki akkor is tetszett, szerinte jól állt rajta
- Első számú tűz stréber he? - meg is csóválta volna a fejét ha nem ráncigálták volna el onnan. Először zavartan próbálta tartani a lépést aztán hirtelen megállt. Tanárja viszont nem állt meg így magával rántotta és hasra esett

Hirtelen mintha halk puffanást hallottam volna vissza néztem rá.~Talán kicsit túl durva voltam?~Gondoltam magamban aztán felhúztam a földről de nem kértem ellnézést helyette inkább egy kérdést tettem fel.
-Akartál valamit?-Kérdeztem.

Amikor végre újra talpon volt fintorogva leporolta magát, és kiegyenesedett
- Nos én ő... - nézett fel a férfira - könyveket meg hasonlókat nem kell kiolvasni? Tudja azok az elméleti dolgok amikről a bácsikám beszélt... olyan dolgokat itt nem kell csinálni ugye?

-Csak akkor olvass ha akarsz a harc mezőn semmire nem mész elmélettel. Habár abban jók ha unatkozol és nem akarsz intenzíven tanulni.-Fejeztem be.-Még valamit?-Kérdeztem és aztán szép lassan körbe néztem éreztem valami mindjárt történni fog már tudom mi.*puff* egy golyó süvített el a fejem mellett. Kajzen a mesterlövész már megint holt részegre itta magát. egy kézmozdulattal kiütöttem kezéből a fegyvert aki rám lehelt.
-Na mi van Rayen?
-Mit mondtam mit ne hordjál magaddal amikor iszol?
-Fegyvert?
-Igen.-Felvettem a puskáját a földről és beledobtam a szökő kútba ő rögtön utána ugrott.

A durranásra a füléhez kapott, nem tudta mi lehetett az de hosszú visszhang követte a tágas csarnokban. Amikor levette tenyerét a füléről, kinyitotta a szemeit és észre vette a puskás férfit. Elkerekedett szemekkel és kicsit fehér arccal meredt rá. Így nézte végig a jelenetet, aztán annak csúcspontját: a medencében tapogató mesterlövészt
- Eh... - temette arcát egyik tenyerébe - híres akadémia mi?

-Ja híres! Csak az a baj hogy hogy ez egy bolondok háza is. Itt mindenkinek van valami gond a fejével vagy ha nincs akkor majd lesz. Majd hozzászoksz.-Mondtam végig hosszú idő óta az első nem lenéző mondatomat. Amikor Kajzen kimászott a fegyverrel a kezében már sokkal józanabb volt. A józanság rögtön átment másnaposságba miután kilépett a vízből.
-Ezért még... ugh... Fizetni fogsz.
-Ja ja majd holnap jó?
-Majd akkor megkapod.-Mondta és elcsoszogott az első ülő alkalmatosságig és leült.
-Ne hidd hogy ő a leghülyébb.-Jegyeztem még meg mielőtt bármit szólhatott volna.

~Mindenkinek baj van a fejével?~ ismételte el magában bele gondolva hogy vajon ez vicc vagy őszinte megjegyzés lehetett e. Firtatni azért nem akarta, remélte hogy előbb vagy utóbb kiismeri az életveszélyes alakokat és el tudja majd őket kerülni
- Hogy nem ő? - vette le szemét a lövészről kicsit aggódva - akkor ki?

-Hát...-Kezdtem volna bele de hirtelen valaki hátba rúgott amitől vagy 3 métert repültem előre.~Mi van itt gyűlés?~Kérdeztem magamban ahhoz képest mekkorát landoltam talpra érkeztem és megfordultam.
-Leo-A fiú már el is tűnt és megint mögém került.~Ezúttal nem te mitugrász.~Meg ragadtam a lábát és őt is a szökőkút irányába hajítottam de amint elengedtem már megint eltűnt és a terem túl végében feltűnt egy másik ember előtt aki Hüvelykét felmutatva tisztelget tanítványának. Kifújtam a levegőt aztán felnéztem össze gyűjtöttem a kezemben az erőt és egy mini tornádót küldtem feléjük. Nekik csapódott és ők szinkronban repültek ki az ablakon. Leporoltam a ruhám és visszamentem.
-Ők.

- He? - nézett a mesterre zavartan, mert ő nem sokat látott belőlük, csak annyit hogy amikor meglátta őket kirepültek az ablakon. Körbe kapkodta a fejét - most már azon se lepődne meg ha valaki őt is letámadná
- Ezek meg kik voltak? - mutatott az ablakra miután úgy látszott, végre ismét harmóniába borult a csarnok

-Jay és Leo. A maximalista bunyózók. Ők csak verekednek de azt vagy 120-al nyomják... öcsém ráadásul szeretnek mással harcba keveredni... Ajjaj.-Lassan megfordultam és már ott álltak.
-Elfogadjuk a kihívásod mikor akarsz...?
-Semmikor nem hívtalak ki csak kicsaptalak.
-Igen de megtámadtál! az egyenlő a kihívással.
-Hé te csak ne pattogj! Te kezdted!
-Igen! Mert kihívtalak!
-Ne ordibálj!-Kiabáltam vissza.
-Akkor te se!-Kiabált vissza.
-Hagyatok már most az újonccal beszélek.
-De mikor fogsz harcolni?-Kérdezték mindketten. Sóhajtottam egyet aztán egy fordulást követően megint adtam nekik egy széltölcsért amitől újra az ablakon kívülre kerültek.
-Ah! Szörnyen idegesítőek.

Kezdett elbizonytalanodni, hogy talán mégsem lenne itt a helye, és mire az újabb jelenet is véget ért keresztbe fonta a karjait
- Hát... nekem kicsit egyenlőtlennek tűnt... sosem adják fel?
Töprengeni kezdett, vajon ezt a forgószelet el tudná tanulni valahogy? Még jól jöhetne valamire

-Nem igazán.-Mondtam miközben megtekergettem a vállamat körbe néztem. Hál istennek nem jöttek vissza. És más se.~Végre!~
-Szép kis első nap ha?-Kérdeztem tőle majd elfordultam és kinéztem az ablakon.~Bakker... Már megint~.Mondtam miközben azt néztem ahogy éppen egy új csapatba kötnek bele. ~Oh igen ezek is újoncok~ Gondoltam mert láttam hogy elfogadják a küzdelmet többet nem is akartam látni.

-Ő... azt hiszem - nézett félre
Itt tényleg minden más mint otthon. Lesz mihez hozzá szoknia, de eddig minden valahogy fura... jobb lesz ha igyekszik és nem csinál semmi butaságot

-Na jól van prücsök eleget bámészkodtál!-Mondtam és újra megragaddtam a kezét és vittem az edző terem felé eléggé megszaporázva a lépteim legalább nem botlok senkibe ha jól bűvészkedem. Oda mentünk az ajtóhoz elengedtem majd megpróbáltam kinyitni az ajtót de nem nyílt.
-A felszerelést 5 perc alatt kicserélik az ajtóval miért nem megy ilyen gyorsan?-Mondtam és lábammal egy kis erő kifejtést gyakoroltam rá ami be is vált.
-Na mehetünk.

//Folytatás edző terem.//

Megérkezem leteszem a hátamrol a utazo táskám és kőrulnézek egész barácságos hej bemegyek és elkezdem joban fell fedezni a helyet.A lelkem szerint itt nincs félni valom.

Megkordult a gyomrom...~Na jó azt hiszem amíg a többiek vissza jönnek még bekaphatok valamit.~Gondoltam magamban és leugrottam a ház tetejéről majd megfordultam és bementem a csarnokba.
A fiú felderítés közben bele botlott abba a személybe amibe már mindannyian. Ő is megkapta a levelet és persze én is.
-MIIIII? Még egy? Ne már.-Nyögtem ki ahogy megállítottak.
-De már. Ott van.-Mondta a fickó és felé mutatott.
-Franc.-Mondtam és a földhöz vágtam a lapot és oda sétáltam.
-Kösz szépen tönkre tetted a szünetem.-Mondtam derékra tett kézzel és szúrósan néztem rá. Habár ő nem tudta ennek az okát de engem nem érdekelt.
-Miért nem tudtál volna holnap jönni ha!?

Ashi hirtelen a hátad mögött terem, s a válladra teszi a kezét, ezzel jelezve, hogy nyugi. Majd megszólalt:
- Nem kell szegény újoncot így lerohanni.
Majd felmérte az embert.

Éreztem ahogy Ashi keze hozzám ér gyorsan megpördültem a tengelyem körül és végig mértem.
-Nocsak Ashi mégis csak elődugod a képed néha.-Kezdtem bele aztán dacosan a derekamra helyeztem a kezem.
-Ne szólj bele, hogy én mit csinálok! Már van kettő a nyakamon és most még rám dobnak egyet. Engem mindig agyon terhelnek.-Fejeztem be aztán megint Kilienre néztem és vissza Ashira.

Arcába húzta csukjályát, majd érzelem mentes hangon mondta:
- Hmm, rám még egy tanoncot sem sóztak.

-Szerencsés. Legalább eltűnhetsz.-Folytattam miközben zsebre vágtam a kezem és újra körbe néztem.-Ah... Mindig velem cs****k ki.-Mondtam gorombán mint mindig.-Egyébként most melyik titkos dimenziódba rejtőzködtél?-Kérdeztem tőle. Már vagy egy hónapja nem láttam a fickót mióta a régi tanítványai elmentek a frontra harcolni.

- Ne akard tudni - vágta rá teljesen nyugodt hangon, majd ismét megszólalt:
- Egyébként ki ez akit úgy lerohantál? - Kérdezte kicsit érdeklődve, hiszen kicsit furán nézett ki.

-Pff.~Nekem semmi kedvem ehhez~-Gondoltam magamban miközben Kilienre néztem.-Még nem tudom, hogy hívják. Felnéztem az edző termünk irányába.~A többiek már biztos vissza értek én meg itt tökölök.~ Gondoltam magamban. Néma maradtam nem igazán volt megszokott nálam, de nem volt mondani valóm vártam mi fog következni. Sajnos következett.*durr* golyó a lábam elé. A lövés irányába néztem és megláttam részeg barátunk aki most csak félig volt részeg és a lábamnál lévő bogarat lőtte le.
-Telibe!-Kiáltotta hangosan aztán észre vette Ashi-t és oda sétált a társaságunkhoz.
-Némán Ashi. De rég láttalak hó' kódorogtál?-Kérdezte miközben átkarolta és megint meghúzta üvegét.
-Kajzen mi most beszélünk. És a szákét pohárból szokás inni. Tudod amibe kevesebb mint egy deci fér.
-Ugyan már*huck* Sosem lehet tudni Ashi mikor tűnik el megint. Csak kiélvezem a pillanatot. Meg különben is egyszer élünk.

Mikor a részeg barátunk átöltete Ashit, egy hirtelen mozdulattal kicsusszant alóla amitől a lövöldözős részeg barátunk nemes egyszerűséggel eldőlt. Majd mondta
- Talán vissza sem kellett volna jönnöm, ez aztán tényleg nem hiányzott.
~Remélem nem karol át megint az a barom, mert akkor fájni is fog neki valami.~

*puff*.~Hát igen ő mindig így jár sosem fogja, fel hogy nem így kell közeledni másokhoz.~Gondoltam magamban és újra Ashire néztem Kilien már ki is ment a fejemből. Szegény ott áll és néz ki a fejéből biztos zavaró lehet neki.
-Hát igen nem változtál.-Jegyeztem meg.

~Nem hiányzik nekem még pár részeg, inkább megyek.~ Minden szó nélkül megfordult, s lassú léptekkel elindúlt kifelé az ajtón.