Falak

Sok kő egymás hegyén-hátán. Jó hely a titkos találkozókra és a gyakorlásra is a faltövében.

Én a gyakori őrjáratozás által megismert falak tetején meditáltam. Két oldalamon az ikerpenge, és Shitana. Épp a naplemente alatt meditáltam, és eszembe jutott a nem rég kellemetlen, fájdalmas oktatás, amit Luuna tanárnő tanított. Az energiáim helyrehegesztették a nem rég felnyílt lelki sebeim egyikét, amely a legnagyobb, a legfájdalmasabb. A gyógyító energia nem tudatos volt, de valahogy muszáj rendbe jönnie.
Ahogyan meditáltam tovább kutattam magamban a tüzem titkát. Hogyan uralhatom? Hogyan indítsam be a tűz népétől örökölt elemi idomítást? Ezekre a kérdésekre kerestem a választ. Annyira elmerültem az egész be, hogy észre se vettem, hogy a Chi-m kihatott a két kardomra. Rajtuk egy fajta kis villámok futkároztak néha-néha. Ez a bizonyítéka annak, hogy feszegettem a „zárt”.

Ahogy ott meditálsz magadban egy árny közeledik felfele a lépcsőn és úgy érzed mint amikor Luuna elkezdte a bemutatót mintha egyre növekedett volna a sötétség. Egy őr sétált felfele és lassan oda ment hozzád.
-Te mit csinálsz itt?-Kérdezte és a válladra tette a kezét közben háta mögött már egy kést rejtegetett, hogy életednek véget vessen. Amikor hozzád ér érzed, mintha egy kis rossz kedv áramlana beléd magad sem tudod miért.

Gondolataimat és a csendet megzavarta sok féle hang. Hallottam, ahogyan valaki felé lépdel, és a lenyugvó Nap szokatlanul kevesebb fényt áraszt.
~ Furcsa, ugyanaz a rideg, és kíméletlen erőt éreztem koncentráltabban, mint Luuna tanárnőnél. Ez a jellem, az energia, teljesen ismeretlen. – feltámadt a szellő, és kis időnként már széllé akart átalakulni. – hallom, hogy a ruhadarabja a szél miatt neki dörzsölődik egy fém tárgyhoz. nem lehet valami vastag darab, és a könnyed lépésekből kiindulva valami könnyű tárgyat fog a kezében. Eléggé ingerel ez az egész következtetés, de biztosra kell mennem. Ha egy tanár lesz, vagy egy diák maximum bocsánatot kérek. ~
- Te mit csinálsz itt?
Kinyitottam a szemem, és amikor már közvetlen mögé ért megfogtam az egyik kezét – amely üres volt – és hátra csavartam csirke szárny fogásba. Sokáig ez nem tarthat, mert az idegen biztos talál valami módot, hogy kiszabaduljon. Térddel belerúgtam annak hátsójába, s az a kőhalom alja felé közeledett, míg én elraktam az ikerpengét, és Shitanát (katana neve) vettem a kezembe. Leugrottam a mélybe közel az idegenhez.
- Még is ki vagy te, és hogy jutottál túl az őrökön?
Shitanát szegeztem a másik torkához, és nem vettem le a tekintetemet róla.

Mivel a gyilkosság sikertelen volt. Először csak gondolkodott aztán csak elmosolyodott.-Remek ügyes és hajlékony.-Mondta és átalakult Herossá és a kezeiben ikerpengék jelentek meg de nem Heros-é hanem valami teljesen más fajta. Egy hirtelen mozdulattal lelökte magáról a fiút mielőtt bármit tehetett volna és a fegyverét most az ő torkának szegezte.-Na most mit fogsz csinálni?

Ashi éppen kereste Heroeost, már mindenhol megnézte mikor eszébe jutott, hogy néha a város falain pihen nem messze a kaputól. Elindult hát oda és amikor oda ért meglátta a történteket, mikor a torkához szegezte a kardot a fiúnak, Ashi 3 kést dobott, melyeket úgy dobott, hogy egyet kicsivel a háta mögé egyet a kezére, melyet elől tart, és egyet a testére célozva, hogy nagyobb valószínűséggel találja el. Közben fut a behatoló felé és veszi elő boxereit majd ráugrik mint egy oroszlán amikor a prédája nyakát akarja elkapni. (még látta a fickót mielőtt átalakult)
Azért nézte a földön fekvő Heroest is hátha nem csak egy behatoló van és azt akarják elhitetni, hogy éppen küzdenek.

A váratlan - idegenre mért – támadás engemet is meglepett. Kihasználva az időt támadhattam volna, de egy ellentámadás akár a végzetemet is okozhatja. Guggolva Ashi felé vonultam. Terpeszbe felzárkóztam, és a kardom mögöttem levő földet célozta.
~ A mocsok. Valószínű, hogy nem csak az alakomat, hanem a képességeket is le tudja másolni. Vigyázni kell vele. Nem szabad bármi újat mutatni, viszont monoton lenne a harcmozdulat sorom, és azt követve könnyed ellenfél leszek. Kíváncsi vagyok, hogy olyan, mint az androidok, vagy csupán egy egyszerű klónozásról van szó. Még kevés az információ, többet kéne szerezni… ~
- Köszönöm. Még szerencse, hogy ikerpengét nem másolta le teljesen ugyanolyanra. Akkor már választani sem lehetne. Hihetetlen milyen részletes…

//Szerintem legyen a sorrend Hutsorogi-san, Ashi, és Weiss, ha már így alakult.

A besurranó nem lepődött meg Ashi támadásától. Egy egyszerű ugrással hátra ugrott ám ez a falon kívülre esett így lezuhant így Ashinak és Herosnak volt idejük egy szó váltásra mielőtt újra felugrott.-Te jobbnak tűnsz nála.-Mondta Heros hangján és már Ashi képe volt kezében viszont Heros fegyverei mivel azokkal jobban bánt.-Oh igen neked kifinomultabb tested van. Nem is rossz és most.-Mondta és már rohamozta is őket gyors mozdulatokkal. Látszott rajta, hogy már járt a harcmezőn hisz kiválóan forgatta pengéit és ezek nem Heros mozdulatai voltak.

~ Ez most kemény lesz, remélem azért azt nem kell majd használnom. ~ Ashi teljesen nyugodt hangon mondta: - Weiss add valamelyik karodod, kérlek - Tartotta a bal kezét, jobb kezével húzta elő saját kardját. ~ Itt komolyabb eszközök kellenek már, és talán meg sem kéne próbálnom csak úgy neki rontani, és ha szerencsém van nem tudja lemásolni a szél mágiámat. ~

*Ha oda adta az egyik kardját Weiss*

Ashi is leugrik, majd elkezd sétálni a behatoló felé, teljesen nyugodtan, kissé lehajtott fejjel. Amikor közel ér akkor mind két kardal úgy csinál mintha támadna közben pedig, ott lapulnak kis boxer tőrei a ruhájának ujjában. Mikor a kardokat eldobja a boxereket előcsúsztatja és amilyen gyorsan csak tud megpróbálja megcélozni az ellenfél testének azon pontját amely legközelebb van hozzá és a legvédtelenebb.

*Ha nem adja oda*

Ashi leugrik a falról, a földön szinte úgy landol akár egy madár, ruhájának szára úgy mozog, mint szélben szálló falevél. Ashi egyik kezében boxere másikban kardja, most is csak szépen lassan sétálgat az ellenség felé, ám minden mozdulatát nagyon figyeli. Kardja alatt a kezében ott van a másik boxer tőre, amikor közelebb ér hirtelen elkezd futni ahogy csak bír kardját a behatoló felé hajítja majd bal kezében lévő tőrével megpróbál vágni egyet, ha nem sikerül jobb kezében lévő tőrével vág ha elérhető a célpont bármely testrésze, ha nem vissza ugrik

~ Talán jobban képzett, mint én, de a harchoz sok miden kell. Egy harcos tudása a kardforgatóknál 3 szintű. Első a gyilkos, aki találomra valakit biztosan meg tud ölni. A második a Zen, aki gondolkodás nélkül, ösztönösen mozog. Elfelejt minden technikát, és azok valójában rég rögződtek, a harmadik a harc művész, kinek könnyedén egyéni stílussá fejleszti tudását, és mesterré válik. Őszintén szólva még nem tudom eldönteni, hogy az ellenfelet melyikbe soroljam. ~
- Weiss add valamelyik kardod, kérlek! – a kérésre egyből hallgattam.
Ashi mesternek odaadtam Shitanát, és azt gondoltam, hogy valami nagyszerű összetett támadást intéz, de az túlzottan is nem rá vallana. Ahogyan kezdtem sejteni a látszatra épített, de a kardokat eldobta, és azzal is két fegyverrel kevesebb van nála. Nem kifizetődő ez a stílus, én így gondolkodom. De mielőtt ezt gondoltam volna egy reflex monológba kezdtem, amikor Shinata mellé térdeltem.
- Csak úgy elhajítottak… Ne… - lesújtott a látvány, ahogyan a földön feküdt a Shinjinbukai család öröksége, amit rám hagytak még haláluk előtt. Felálltam és Ashira mutattam a mutató ujjammal. - Te ökör állat, hogyan merted ezt tenni az én drágaságommal, te fattyú! Egyáltalán tudod milyen értékes? Soha többé nem adom neked ezt a csodálatosan, szimmetrikusan díszített műalkotást… - kigubbasztott szemeim, és mérges, de egyben riadt arcom együtt elég rémisztő.
A düh majd szétfeszített. Felmarkoltam a katanám, s a következő pillanatban elfogott az utó szófosás.
- Most megkapód!!!
Rohantam amennyire tudtam, de Ashi mellett elzúdultam, és váltakozó lábbal tapostam az idegen fejét a levegőben. Lehet, hogy Asi senseire mérges voltam, de inkább a férgen vezettem le.
- Nezse, nesze, nesze, nesze, nesze, nesze…

Az idegen ellen nem volt túl hatásos a technika amit Ashi használt. Egy jó védéssel leküldte a két kardot majd egy ellen támadással megakadályozta Ashi-t hogy védtelen pontjait meg sértse. Heros is támadásba lendült ráadásul elég vadul de ez is hatástalannak bizonyult gyors mozdulatokkal kikerülte minden indulatos támadását majd egy egyszerű de erőteljes rúgással hátára küldte. A támadás a tüdőt érte így Heros most nem kap levegőt max kapkodhat utána.-Szánalmas.-Mondja aztán újra Ashi felé fordul ellene eddig csak védekezett ha segíteni próbált de most már támadásba lendült. Az egyik pengét a fejébe a másikat pedig a gyomrába akarta szúrni ezt követően a levegőből egy pörgő rúgást hajtott végre, hogyha ki is tudja kerülni esélye ne legyen ellentámadásra.

Ashi gondolkodás nélkül olyan magasra ugrott amilyen magasra csak tudott és minden erejét beleadta egy hatalmas szél hullámba, azt a végét ami elérte a behatolót olyan élesre próbálta meg formálni mint a tőre pengéje. Ha a támadás sikeres volt, vagy elterelte a figyelmét megpróbálta elvágni a nyakát, ha ez sem sikeres akkor elkezdett ugrálni és néha-néha egy-egy tört dobott az idegen felé. Ha egyik sem talált és elfogyott mind (5 tőre van még) akkor folytatta tovább az ugrándozást majd odaugrott a földön heverő kard(ok)-hoz és egyik tőrét lecserélte valamelyik kardra, amit elért. azzal a kardal megpróbálta tartani a távolságot és néha nagyon pici tű hegyes szél "lövedékeket" lőtt(ha marad még elég ereje). Ha semmi sem vállt be akkor távolabb ugrott és védekezett, sokszor változtatta a helyzetét. ~ Ha ezt mindet sikerült kivédenie akkor én kevés vagyok ide, meg kell várnom amíg valaki ideér.~ Majd ránézett Heroesra és ha már elég jól van akkor mondta neki: - Heroes! Fuss! -. ~ Remélem érti mire céloztam ~. Ha a behatoló utána eredt akkor megpróbálta megállítani.

~Hiába… küzdesz, vagy meghalsz! ~ gondoltam Ashi aggódó szavai után. Úgy tettem, mintha elfutnék, de valójában tudtam, hogy utánam jön. Kirúgtam futás közben Ikerpengét a tokjából, majd megálltam és a kezembe pottyant a kardom. Ahogyan vártam valamiféle támadást intézett az ellenfél akár szúrás, vagy vágás. A két penge közé szorult az egyik kardja, és a következőt úgy védtem, hogy ketté szedtem Ikerp.-t és az egyik résszel védtem az elsőt követő támadást, majd ugyanazzal a karddal az ellenfelem második kardját ütöttem el, és végül a második kardommal szíven szúrtam volna, de gyorsabb nálam a fickó, ez bebizonyosodott, ahogyan korábban is.
- Sensei, dobja ide Shitanát!
Ekkor valami fájdalmat éreztem a hasam tájékán. Egy kis kiáltás után arrébb ugráltam, és összetettem egy karddá a részeket. Szerencse, hogy ahol harcoltunk nagyjából romos volt, így törmelékeket hajítottam a kardom segítségével. Amikor már szemtől szembe érkeztünk egy függőleges vágást hajtottam végre, és várható eredményképp átgurultam az elhajló sötét lény hátán, és elkaptam a katanámat, amit Ashi dobott. Újra két kard volt a kezemben, s tudtam, hogy Ashi jön felváltani engem.

Ashi első támadása elég erős volt az idegen kivédte ugyan de pengéi darabokra törtek így fegyvertelenné vált. Elindult, hogy megszerezze Heros Shitanját de ha Ashi nem hagyja, már nem jut hozzájuk. Valószínűleg csakis fegyver forgatásban jó ezért volt annyira védtelen amíg csak a kezei álltak rendelkezésére.

Ashi egyszerűen megcélozta a behatoló lábát és oda dobta a kardját, vagy azt a fegyvert ami éppen a kezében volt,
Ha talált:
Szólt heroesnek, hogy: - Heroes! Menj az igazgató úrhoz és hozd ide
Ha nem talált:
Elindult utána futás közben a hátára ugrott, majd átszúrta a felső testét.

Az idegen meg akarta szerezni a kardom, de nem hagytam. A markolattal szerencsésen meg tudtam ütni, hogy kicsit hátráljon a merészkedései közben, majd a kardom a tokomba helyeztem, és próbáltam kicsit távol tartani magamtól a furcsa alakváltót.
Eközben figyeltem a környezetemet, és láttam, hogy valamit Ashi ügyköd. A pillantásokból azt vettem észre, hogy valami éles, hosszú tárgy közeledik felénk. Ezért megfogtam mindkét vállát, és a térdéről elrugaszkodva „kézen álltam, hogy a súlyom alatt képtelen legyen az elrugaszkodása a kardtól.
Ahi mester mindig gondoskodik fegyvere élességéről, így nem csoda, hogy a penge vajként vágta le a fickó lábát. Az idegennel együtt én is összerogytam, és véres lettem jó pár helyen. Mesterem megparancsolta, hogy siessek az igazgatóhoz jelenteni. Egy fejbólintás után elkezdtem sietni, amilyen gyorsan csak bírtam…

Mihelyst megérkeztünk hagytam, hogy had beszélgessenek a "helyszínelők", én a környéket pásztáztam, hogy hátha még egy árny erre fele surran. A kardomat a földbe szúrtam, és a földet kezdtem meg vizsgálni, hogy van-e valami nyom, ami a legyőzötthöz tarozik. Néha képtelenség, hogy végig kövehető egy lény nyoma, hiszen az jöhetett akár hajóval... Ha lóval, az úgyahogy még követhető, de jobb lenne, ha friss lenne...

Addig vártam, míg nem szóltak hozzám, vagy valami újat nem hallok, amit nem vettem észre.

Hutsorogi követte vezetőjét és megérkezett a helyszínre meglátta a halott besurranót és közelebb ment hozzá majd leguggolt és jobban megnézte.
-Mi a véleményed?-Fordult Ashihoz miközben közelebbről megvizsgálta de nem talált semmi érdemlegeset egyet kivéve.
-Biztos hogy elit, de csak fegyver forgató tapasztalatai vannak.-Majd elhallgatott és várt Ashi válaszaira.
Heros nem találhatott lábnyomokat csak azokat amiket az elmúlt percekben a csata hevében hagytak hátra. A többi el van fedve így ha nagyon erősen vizsgálja is, akkor is csak a fő kapu felé vezető nyomokat találja meg ahonnan jött mint őr.

- A véleményem az, hogy nem volt túl erős, csak felkészült, éppen ezért gondolom, hogy lehet több is, nem hiszem hogy ez egyedül legyőzte volna az összes őrt. - Közben szedte össza dobókéset és rakosgatta vissza a helyére azokat a fegyvereivel együtt. 

Megvakartam a fejem, és azon gondolkodtam hol léphetett be a csatatérre.
~Biztosan az erdő felől jött, de milyen alakban? Vagy elég lenne egy ilyen lénynél egy egyszerű lábnyom, vagy egy letört ág, ami újabb, és újabb nyomokat mutat? Nem tudom, nem értek a nyomolvasáshoz annyira.~
- Mi van, ha még több ilyen izé van más-más képességekkel? Nem hinném, hogy csupán egyfajta szörnnyel támadnának, mert könnyedén ki lehetne őket ismerni. Szerintetek? – kérdeztem a felnőttektől.
Felálltam, közelebb mentem hozzájuk, mert nem éppen 15 méteren belül hallgattam őket. Amikor úgy gondoltam, hogy elég közel vagyok, fogtam egy nagykövet, és elkezdtem élezni a kardjaim pengéit. Közben a válaszra vártam.
- Nem lehet valami feljegyzés a könyvtárban? – kérdeztem meg, ha az első kérdésemre válaszoltak.

-Szerintem igazad van Ashi.-Mondta Hutsorogi-Úgy tűnik sokkal többen vannak. Habár ez várható volt annyira nem hülyék, hogy egy kémet küldenek egy ilyen helyre.-Mondta miközben Heros is visszatért.
-Igen tudjuk, hogy többen vannak egyedül biztos nem jutott volna idáig.-Mondta majd a következő kérdést halva belekezdett felvilágosító beszédjéhez.
-Ez egy besurranó. Olyan lények akik képesek felvenni mások alakját és leutánozzák a képességeiket. Elég egyszer látniuk és simán leutánozzák mint a majmok. És azt hiszem ezek speciális fajták egy típusra specializálódnak. Gondolom ikerpengékkel harcolt.-Mondta miközben Ashihoz fordult.-Ezek szerint több mint 10 vannak most az akadémia területén nem árt vigyázni nem tudhatjuk mikor csap le a következő.

Ashi bólintott, majd egy szempillantás alatt eltünt, elindult, hogy elmenjen ahhoz az egyetlen emberhet, aki szerinte a legsebezhetőbb, ő volt Yumi.